Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hajnali egy van, fáj a fejem és hihetetlenül hiányzik. Mégis hogyan lépjek túl rajta? ) :
Távolság és idő miatt nem lett belőle semmi. Sosem találkoztunk. Tényleg szinte úgy beszélgettünk, mintha már együtt lennénk aztán már nem jutott ideje rám (?!), amiben tényleg lehet igazság, de közel 200 km-re lakunk egymástól, szóval feladtuk. Múlt hét hétfő este óta nem beszéltünk, de már előtte néhány nappal is max. néhány szót. Egyszerűen megszakadt a beszélgetés, azt hiszem, mindketten értettük, hogy vége, hagyjuk. Sosem említettem neki, hogy szeretem, mert ezt így nem is merném kijelenteni, elvégre nem is ismerem személyesen. De leírhatatlanul hiányzik. Valahányszor eszembe jut, elkap a sírás és nem könnyű abbahagyni.
A barátaim sem támogatták volna a kapcsolatot vele, mert idősebb is nálam. Ők nem látták, hogy milyen jól el tudok beszélgetni vele minden hülyeségről (pedig én aztán tényleg nem vagyok egy kommunikáció-hercegnő :D). Nincs kinek elmondanom ezt az egészet. Akik tudtak is róla, azt hiszem, most abban a hitben élnek, hogy én néhány nap alatt továbbléptem. Pedig dehogy! Állandóan azt várom, hogy írjon, keressen, hiányozzak neki, de semmi. Fent van, de... Mintha már nem is léteznék számára.
Felfogni sem bírom, hogy már nem is fog keresni, lesz egy hozzá közel élő, vele egykorú, cuki barátnője, én meg majd gratulálhatok az eljegyzésükhöz.
Voltak terveink, pedig még együtt sem voltunk.:') Láttam a szavaiban a saját jövőmet is. Most furcsa (rossz!) érzés elképzelni azt, hogy mi lesz velem nélküle 5-6 év múlva. Igen, tudom, hogy nagy eséllyel addig úgysem maradtunk volna együtt, de jó volt elhinni.
Tulajdonképpen csak jólesett ezt most leírni és egyúttal próbáltam azt is éreztetni, hogy mennyire hiányzik, de mindig tudnám még folytatni a sorokat, márpedig szerintem nektek ez az egész baromi unalmas. Valószínűleg a többségetek végig sem olvasta, de nem érdekel. Csak segítsetek elfelejteni őt. Nem érdekel hogyan; felőlem ki is bszhattok egy huszadik emeleti ablakból, ha az segít.:(
Vissza nem olvasom, mert még mindig fáj a fejem és negyed 2 van, szóval biztosan tele van helyesírási hibákkal és itt-ott ki is hagyhattam néhány szót, de mindegy.
:)
Tudom miről beszélsz...nem kezdem el mondani, hogy foglald le magad meg mittudom én, mert az úgy se segít. Csak annyit mondok, hogy az idő majd megoldja..
És már fél 2 van :D
Na jóó... Még a kulcsszavaknál is sikerült elírnom valamit. Úristen.
:DDD
Szar dolog a saját kínomon nevetni.:DDDD
#2: de én nem akarom elrontani az egész nyaramat egy viszonzatlan szerelemmel...:l
És ja, fél kettő. Valaki keljen fel helyettem hatkor.:D
Igen, az idő sokat segít.
Most biztos úgy érzed, hogy soha senki nem fog hozzá hasonlítani és senkivel nem lesz már olyan jó, mint "vele volt", mert számodra ő a tökéletes. De hidd el, majd jön valaki aki teljes szívéből szeretni fog téged, a hibáiddal együtt. És majd mikor egy év múlva visszagondolsz erre a srácra, már egy idegen lesz számodra és rájössz, hogy tényleg tudsz nélküle élni, mert nem ő a világ közepe és nélküle is kitudsz teljesedni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!