Hogyan lépjek túl rajta?

Üdv! El mondom az egész történetet és a mostani helyzetemet is, hogy az egész képet láthassátok. Szóval ezt a lányt hatodikban ismertem meg és tudni kell rólam hogy én hatodikban (nem szépítek) egy dagadt disznó voltam, és ezért nagyon kevés önbizalmam volt. Éppen egy délután szálltam fel a buszra a mekiből haza fele jövet, és ott volt ő. Nagyon megtetszett, már ránézésre is az egész stílusa és az hogy ő egy nem minden napi lány volt. Az elején nem mertem de aztán oda mentem hozzá. El kezdtünk beszélgetni és eléggé flegma volt először. Aztán mégtöbbet próbálkoztam nála, amíg végül meg nem adta a számát. Már másnap felhívtam és el kezdtünk beszélgetni jobban megismerni egymást. Aztán el hívogattuk egymást ide-oda és ez így ment olyan durván fél évig. Ez alatt kezdtem bele törődni hogy mi már csak barátok leszünk. E közbe ugye még ő pasizott is, ez is rátett egy lapáttal. De még ezek mellett is nagy hatással volt rám és el kezdtem edzeni. Aztán ez az edzés és önbizalom szerzés ment hetedik év végéig. Aztán elhatároztam hogy én is felszedek valakit. Lett is egy nagyon aranyos barátnőm akivel a mai napig jóba vagyok ugye csak barátilag. Aztán vele el kellett válnunk nyolcadik év végén mert az apja jobb melót kapott nagyon messze és ugye költöztek és távkapcsolatot nem akartunk úgyhogy inkább külön váltunk. Nagyon magam alatt voltam. Aztán ő megint jött, felvidított, törődött velem egyszerűen helyre rakott. Aztán jött a középsuli. Egész jó a mostani sulim persze megvannak a gondjai ennek is, de azzal nem kell törődni. Aztán megint vissza estem szeptemberben abba hogy én még szeretem őt és vele szeretném le élni az életemet. Szóval el mondtam neki hogy még mindig mit érzek iránta. És igent mondott, és én voltam akkor a legboldogabb ember :D. De persze ő két évvel idősebb nálam és persze megvannak neki is a gondjai a sulival. És ezért neki is el kellett költöznie. Egyszer már voltam fent nála és eléggé összetörtnek látszik ő is, de azt mondta hogy ez engem ne érdekeljen, csak éljem az életemet tovább. Ami elég nehéz mert én is nagyon rosszul vagyok. Már vagy úgy 2 hónapja szakítottunk és még mindig ugyanúgy érzem magam, sőt rosszabbul. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de nem megy. Nagyon különleges volt, sok mindent mondtam el neki amit másnak nem mertem, olyan sok dolgot értünk el együtt. Szóval most ez a helyzetem és egyszerűen nem tudok rajta túl lépni, nem ugyanaz ami az első szakításomnál volt. Tudom lehet hogy nyálasan hangzik de nem érdekel. Ez az én helyzetem most és most csak egy frankó tippet várok vagy valakivel beszélni aki hasonlót élt már meg. Köszönöm hogy végig olvastad és a válaszodat is! Ha esetleg látsz benne helyesírási hibát vagy valami logikai bukkanót akkor elnézést csak elég nehéz erről beszélnem...