Hogy lépjek túl rajta?

Egy fiúval hat és fél hónapot jártunk. Nagyon szerettem őt, bár az öt és feledik hónapba elég kellemetlenül éreztem vele magam, mert más lányokról is hablatyolt. A barátom most ment gimibe, én meg maradtam egyelőre általános iskolás, szóval emiatt is aggódtam, hogy mi lesz ha majd csal azokkal, akikkel a nyáron ismerkedett. A fiúba az volt a baj, hogy tényleg szerettem, de ő fél vállról vett, de nem csak engem. Mint észrevettem az anyukájával is eléggé bunkó volt.

Na szóval a lényegre térve. Szeptember utolsó napján dobtam, mert nem viseltem el, hogy már nagyon sokat jár el. Moziba ment az unokatesójával (meg mondta, hogy tán lányok is lesznek) eszébe sem volt, hogy megkérdezze, hogy nincs e kedvem vele menni.

Tehát meguntam, hogy általába ivott és más lányokról dumált. Mindenkivel kemény volt, velem meg lenéző. A barátaim is lenézte, ezért nem is voltak...

Szóval ugyebár szakítottunk, de ahogy kiderült, már vagy egy hete (de lehet több) jár avval a lánnyal, akiről folyton beszélt.

Iszonyúan bánt a dolog! Olyan dolgokat engedtem meg a fiúnak, amit sokan nem. Nagyon bánt, hogy átvert és más lánnyal jár. Igaz, már szakítottunk, szóval rágódnom nem kéne ezen.

De úgy érzem, hogy kihasznált. Szerintetek?

A minap a volt ofője magához hívott, és megkérdezte, hogy mi van a barátommal, járunk e még. Mikor tudatára adtam, hogy nem stb., akkor mondta nekem, hogy tavaly azt írta egy fogalmazásába, hogy én leszek a felesége. Szóval biztos szeretett.

De akkor mi lehetett nála ez az új csajozás?

Nagyon bánt ez az egész. Már haza fele is sírtam, úgy érzem, nem birom tovább..... ITthon sincs minden rendjén, szóval különösen nehéz.

Még annyit mondanék, hogy a fiú nem köszön, de két napja avval a busszal jön amivel én, emellett még bekapcsolódott a beszélgetésembe.... LEhet össze van zavarodva? Hogy ne szeressem?