Most mit tegyek?

Tetszik egy srác, és nem tudom, hogy megmondjam-e neki. Az egész még általánosban 8.-ban kezdődött. Azt kell tudni a srácról, hogy finoman fogalmazva nem nagyon kedveltük egymást. pontosabban folyton bunkóskodott velem. Szóval először nem gyanítottam semmit, aztán akkor kezdtem el ezen gondolkozni, míg egy nap már szerintem is túlzásba esett. Aznap egyik barátnőmmel beszélgettünk, és azt mondta, ő úgy látja én tetszem ennek a srácnak , mert észrevette, hogy bámul. Én nem tudtam, mit gondoljak, mert én ki nem állhattam a bunkó és okoskodó stílusát. Aztán egyszer, amikor az a srác beteg volt, a barátnőm (az áruló) elszólta magát a legjobb haverja előtt hogy nekem biztos nagyon hiányzik az a srác. Én ezt persze tagadtam, de nyilván nem voltam elég meggyőző, mert amikor visszajött, odajöttek hozzám a haverjával és megkérdezték, hogy mi lenne, ha lenne egy férjem(!). egyrészt meglepődtem, mert a semmiből jött a kérdés, másrészt még mindig nem tisztáztam magamban az érzéseimet, úgyhogy leráztam őket. A probléma, csak az volt, hogy ezután, folyamatosan elkezdett tetszeni. De nem mertem mondani semmit, mert attól féltem kiröhögne, vagy bunkózna. Ezután, néha váltottunk 1-2 szót, volt hogy kevésbé kedvesen. De még láttam, hogy néz, és én is elkezdtem nézni őt. Egyre jobban beleestem. De továbbra sem mertem szólni, mert volt, hogy amikor odamentem pl órai csoportos munka miatt elkezdett káromkodni, meg ilyenek. És sokszor beszólt amikor nem is csináltam semmi különöset. Nem tudtam mit érez. Néha volt 1-2 kedves megmozdulása, bár nem velem szemben. De egyébként látszik rajta hogy nem olyan szörnyű, szinte mindenkivel kedves, csak érdekes módon akkor ilyen, amikor velem beszél. Egyébként sok mindenben hasonlítunk. Most, 3 évvel később, a helyzet nem változott. Másik városba kell mindenkinek a volt osztályomból bejárnunk az iskolalehetőségek miatt. Külön busszal járunk, de egy ponton láthatom, és sose bírom ki, hogy ne nézzek oda. Néha szokott találkozni a tekintetünk. És csillog a szeme. És mosolyog. De nem mindig. Szóval kezdjek el vmikor beszélgetni vele?