Hogyan fogjak bele a kapcsolat kialakításába? (Magyarázat-kisregény lent. )

A srác az osztálytársam. A többi fiúhoz képest kissé visszahúzódó és nem annyira kezdeményező, de ha bekerül egy társaságba akkor iszonyatosan édes és humoros tud lenni. Rengeteg lány barátja van, előszeretettel ölelgetik és piszkálgatják, igaz, ő általában ezt csak mosolyogva tűri. Engem ez kicsit zavar, ahogy az is, hogy miattuk kellemetlenül érzem magam a közelében és nem merek annyira megnyílni sem. Kedves és előzékeny, tehát nem az a tipikusan nagyképű, beképzelt kölyök, mint a többség. Ettől függetlenül bennem van a félsz, hogy ő is az olyan lányokat kedveli, akik habár nagyon szépek meg minden, teljesen egyformák mind stílusra, mind személyiségre. Nem tartom magam csúnyának, viszont engem minden dolog taszít, ami a kelleténél nagyobb népszerűségnek örvend, és szeretek egyedi, különleges lenni, már ha lehet így fogalmazni.

Beszélgetni még csak ritkán tudtunk, úgy vettem észre, ő az a típus, aki csak akkor mer lépni, ha a másik egyedül van (az meg csak hab a tortán, ha tök véletlenül senki sincs a közelben). Van egy olyan sejtésem, hogy nekem kell majd összeszednem magam és odamenni hozzá, de elég nehéz, főleg, hogy fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Egyszer már volt olyan, hogy elhívtam magunkkal valahová, amire végül is egy másik program miatt nemet mondott. Természetesen eléggé kellemetlenül érintett, főleg, hogy pont jó időben csíptem el, és négyszemközt tudtam érdeklődni, ahol az a bizonyos "nem" még esetlenebbül jött ki.

Összességében fogalmam sincs, hogyan közelítsem meg. Nem szeretnék nagyon a nyakában sem lihegni, az nem én lennék, azt meg nem akarom, hogy olyannak ismerjen meg, amilyen nem vagyok. Próbálom felvenni vele a szemkontaktust, egyszer-kétszer mintha ő is felém nézett volna már, bár félek, hogy szegény nem tudja mire vélni többek között a meg-megejtett mosolyaim.

Eddig én is úgy voltam az osztályon belüli kapcsolatokkal, hogy tilos. Ennek ellenére, kellő mérlegelés után arra jutottam, hogy nekem ez még úgy is megéri, hogy esetleg évekbe telik mire észrevesz, vagy egyenesen visszautasít. Nem akarok sietni, szerintem pici lépésekkel is oda lehet érni egy bizonyos célhoz.

Mi az, amivel esetleg fel tudom kelteni az érdeklődését, vagy érzékeltetni tudom vele, hogy vevő vagyok a társaságára, anélkül, hogy szánalmasnak és olcsónak (bocsánat a kifejezésért) tűnnék előtte? Merjem-e megint elhívni valahová - szigorúan csak társaságban, kettesben ilyen rövid ismertség után tuti megfulladnék a gombóctól a torkomban) - annak ellenére, hogy az én barátaimmal annyira nincsen jóban? Milyen helyzetben kéne megpróbálkoznom a beszélgetéssel?