Ti is voltatok malr annyira szerelmesek hogy? .

Igen, lassan egy éve ebben a helyzetben szenvedek.

Ráadásul első szerelem.

/L

Szerencsére ennyire azért nem volt ilyen :D

Legelső szerelmemről kb fél év alatt el tudtam felejtkezni, fokozatosan. Most meg már szerintem egy hétre nem tudna ilyen érzés kialakulni.

Én is így vagyok. Sok szor elgondolkoztan hogy így felesleges.

A hölgy tud róla hogy szerelmes vagyok. De nem hiszem hogy komolyan gondolja. Már 11 hónapja vagyok szerelmes belé.

Sokszor csak azért maradt meg az élés kedvem mert belegondoltam hogymit éreznének a szüleim/nagyszüleim. Meg hát ilyenkor inkább elmegye motorozni és kicsit jobban leszek :)

Nagyon hiányzik, de elfogadom és megértem hogy nem szeretne velem lenni

Fél éve szerelmes vagyok egy osztálytársamba, de mióta elkezdődött az új tanév, mégjobban. Állandóan ő jár a fejembe, vele álmodok, nagyon szép álmok és felkelek, aztán kiderül hogy az sajna nem a valóság. Nem tud róla, hogy szerelmes vagyok belé, szerintem nem érez irántam semmit, de nem tudom. Azért nagyon reménykedem.

Azért élni van kedvem, de ha vele járnék minden ezerszer jobb lenne és sokkal boldogabb lennék. Talán nem lennék annyira ideges, nem válaszolnák néha bunkón (anyukám szerint néha visszavehetnék magamból), nem érezném magam egyedül, nem lenne szeretethiányom, stb. És senkinek sem merek róla beszélni. Ez is nyomaszt kicsit, hogy nincs akinek elmondjam. Anyukám szívesen meghallgatna biztos de félek neki elmondani, ez az első szerelem. Apámnak pláne. Osztálytársaim tuti kifecsegnék. A barátnőm meg olyan éretlen, ő ezt nem értené meg és nincs is olyan nagy barátnőm sajnos akivel mindent megoszthatnék.