Mit tegyek, ha tudat alatt még mindig szeretem, pedig már eltelt több mint egy év?

Több mint 1 éve szakítottunk, 4 hónap járás után, az én hibámból. Elég nagy port kavart, az ami történt köztünk, barátaink jogosan engem hibáztattak, ám voltak olyanok, akiket én nem is ismerek, de mellém álltak. Aztán tavaly év végén feladtam... Nem bírtam már.. Még egy próbát tettem januárban, de semmi...

Nem szokok rá gondolni. De megglátok valamit, valakit, aki rá emlékeztet, szomorú leszek. Fáj belül. Először nem hittem el magamnak, próbáltam bebeszélni, hogy nem, nem szeretem, nekem ott a barátnőm, őt szeretem. Igen... Ott van most nekem egy másik lány, de nem, velen nem olyan.

Közben persze neki is volt barátja, ha jól tudom 2 is. Keveset beszélünk, természetesen csak neten. De ha rámír, vagy én rá, akkor olyan kellemes érzés tölt el, és hiába van most nekem más, csak a volt páromra tudok gondolni.

Tisztáztunk mindent. Jóban vagyunk, ami nála óriási haladás, mert elítéli a barátnői exeit is, nem még a sajátjait. Ismerem őt. Persze vannak közös ismerőseink, akik még mindig mondják, hogy egymáshoz tartozunk, de már mindketten meguntuk ezeket.

Mit tehetnék? Arra, hogy még egyszer legyen valami, nagyon kevés esély van, de én mindig látom, látom azt a fényt, de szerintem csak illúzió. A remény mindig él, főleg, hogy tudunk beszélni, de amikor a legnagyobb erő kellene, ott összeroppanok..

És most itt van a barátnőm is.. Úgy érzem, hogy szeretem, jó is vele, szeretek vele lenni, de ez nem teljesen igaz. Hisz beláttam. Nem felejtettem még el a volt csajt... Már rég beszéltem vele, de egyre inkább a fejemben jár, egyre nagyobb a nyomás emiatt rajtam, és ha még most nem is, de lassan látható lesz... Nem akarom megbántani a jelenlegi barátnőmet, de mit tegyek? Teljesen szétestem fejben.

F/16