Mivel győzzem meg a szüleimet? Nagyon depressziós vagyok emiatt, kérlek adjatok tanácsot!

Írtam egy levelet anyukámnak:

Szia Anya!

Már régóta el akartam MONDANI valamit, nem is értem, miért mégis írok. Talán ez jobb, nyomatékosabb, a gondolataim összeszedettebbek, nem kell töprengenem, és az első reakciódat sem kell átélnem. Ma 2016. 04. 05. van, csak azért tartom elhanyagolhatatlannak ezt az aprócska részletet, mert szeretném ha látnád, mióta gondolkozom ezen a dolgon, és hogy tudd, amikor ezt elküldöm, még mindig szeretem Anilt, és még mindig nem akarom elhagyni.

Amikor visszaadtad a telefonomat megfogadtam, hogy őszinte leszek, nem verlek át, és mindent elmondok, bármi legyen is az. Ha ez személyesen nem megy, akkor inkább legépelem. Szeretnélek bevonni az életembe, még akkoris, ha a döntéseimmel nem értesz egyet, illetve nem helyesled őket. Megértem, hogy féltesz, sőt hálás vagyok érte. Pont ez az, amiért arra kérlek, hogy állj mellettem. Nem mondom, hogy engedj meg mindent, és szard le mi lesz velem. Épp ellenkezőleg. Szeretném, ha biztonságosan, olyan keretek között, ahol még nem érezd azt, hogy veszélyben vagyok, tudnál támogatni és mellettem állni. A TE irányításoddal, és a TE felügyeleteddel ha találkozhatnánk, egészen más lenne a helyzet. Nem kéne hazudnom, mindent elmondhatnék, és ura lehetnél a helyzetnek. Pont azt kerülnéd el, amitől félsz. A titkokat, és hogy esetleg olyan dolgok történjenek, amikről nem is tudsz. Nem, ne aggódj, nem tervezem, hogy stikában randizzunk, főként mivel felvázoltad mi történik akkor... De vannak dolgok, amelyek elkerülhetetlenek így, vagy úgy. Ez nem fog változni sosem... Én most már nem fogok ránézni egy korombelire. Ez számomra teljesen egyértelmű. Ha tiltod a kapcsolataimat maximum annyi fog történni, hogy 18 éves korom után lesz csak párom, akkor viszont már nem leszel ott, hogy megvédj. Nem fogok kiábrándulni Anilből, és minden erőmmel keresni fogom a lehetőséget, (most nem a szökésre, titkos találkozókra gondolok) hogy együtt legyünk. Itt lesz a nyár, egész nap otthon fogok ülni, végig felügyelet alatt leszek. Épp ezért, ha szabályozottan, csakis kísérettel (akár olyan helyen, amit te tartasz megfelelőnek) engeded a találkozókat, semmi baj nem érhet.

Nem mondom, hogy nekem ő az igazi, az egyetlen, a tökéletes. Ezzel tudom, hogy bőszen egyet értesz, sőt a szíved mélyén kifejezetten gyűlölöd. Viszont azt gondolom, lehetne sokkal rosszabb is a dolog. Idősebb nálam...jóval idősebb, török, kommunikáció terén pedig nem a legprofibb. Ezzel mind tisztában vagyok, mégis szeretem. Ha egy kicsit ,,lazább pórázt" adnál, magamtól rájönnék, mit akarok. Ezt úgy értem, hogy az idő el fogja dönteni, (és addig végig beleszólhatnál az ügyeimbe) hogyan tovább. Lehet, hogy néhány alkalom elég ahhoz, hogy rádöbbenjek, Anil szörnyű, és köztünk sosem lesz semmi. És akkor nem kell a továbbiakban is aggódnod miatta! De ha ki sem próbálhatom, sosem leszek bölcsebb, vagy tapasztaltabb. A következő kapcsolatom egy fikarcnyival sem lesz jobb. Arról nem is beszélve, hogy előfordulhat, egyszer nincs igazad, és mi tényleg nagyon boldogok leszünk együtt.

Az, hogy ezt leírom is azt bizonyítja, hogy szeretnélek bevonni mindenbe. Szeretnék őszinte lenni veled, és azt akarom, hogy bízz bennem. Csak annyit kérek, hogy próbáld meg átgondolni mindazt, amit elmondtam. Ne zárkózz el ez elől teljes mértékben, mert bár lehet, hogy most azt gondolod jó döntést hoztál, lehet, hogy később megbánod, de addigra a kapcsolatunk már tönkre megy. Anillel mindent tisztáztam. Tudja, hogy várnia kell, a szabályokat pedig lefektettük. És bármi jobb, mint az, hogy akit szeretsz, sosem kaphatod meg. Remélem érzed, hogy a túlféltéssel akár az ellenkezőjét is elérheted, mint amit akartál.

Kérlek, légy megértő! Próbáld egy picit beleélni magad a helyembe! Abban bízom, hogy látod, nem vagyok olyan, mint a többiek. Szükségem van rád, mert nagyon jó anyukám vagy, ezért kérem a támogatásodat. Nem szeretnék hülyeségeket csinálni, éppen ezért, ha adsz egy minimális teret - amelyben még biztonsággal a kezedben tarthatod az események lefolyását - ígérem, hogy betartom a játékszabályokat. Nem kell majd aggódnod, hogy egyik nap arra érsz haza, hogy a hűlt helyemet találod, mert titokban semmi ökörséget nem teszek. (Nem mintha terveztem volna ilyesmit).

Köszönöm, hogy mérlegeled a helyzetet, és higgadtan végiggondolod a szituációt! Nem vagyok már olyan ostoba, mint ahogy azt hiszed. Ugyan szükségem van rád, de ezt belátom, és inkább segítséget kérek, mint megpróbálok lázadni. Azzal úgysem jutok semmi jóra.

Végső soron itt egy link a Gyakorikérdéseken feltett kérdésemről: http://www.gyakorikerdesek.hu/tini-parkapcsolatok__szerelem_..

Talán más, kívülállók véleménye is érdekel, illetve ott is írtam pár sort a helyzetről, és a gondolataimról ezzel kapcsolatban.

Még annyit, hogy Anillel minden este erről beszélünk, nincs olyan nap, hogy ne ezzel a gondolattal feküdnék, és kelnék. De halál komolyan! Minden percemre rányomja ez az érzés a bélyegét, főleg, mert tudom, hogy képtelen vagyok befolyásolni a helyzetet. Már az is jó érzés, hogy ha adsz nekem/nekünk egy esélyt!