Tudja kivagyok. De mégsem?!

Egy éve történt az eset, hogy egy iskolai rendezvény miatt egy csapatba kerültünk. Mivel ugyanarra fele mentünk haza így együtt indultunk el. Elkezdtünk beszélgetni egymással(kérdezgettem tőle dolgokat pl. hogy hívják, milyen szakon van, sportol-e valamit stb...). Bejelöltem FB-n, vissza is jelölt. Utána volt egy olyan eset hogy épp hazafele jöttem barátnőmtől, és ő pont suliból ment haza. Messziről látott először csak intett nekem utána tovább sétált, majd megfordult és odajött hozzám köszönni. Megkérdezte merre felé megyek. Pont az ellentétes irányba mutattam mint amerre ő megy. Mondta hogy akkor nem tudunk együtt tovább menni. Én meg hirtelen megszólaltam hogy elkísérem buszmegállóba mert úgyis közel lakok. Elkísértem. Szintén meging beszélgettünk. Nem tudom miről már, csak úgy mindenről. Rá néhány nap után ráírtam FB-n azzal az indokkal hogy tesitanár megint rendezni akar valami sport eseményt és hogy eljön e rá. Válaszolt hogy ha a haverja jön ő is jön. Végül mégsem rendezett programot a tanár, mivel kevés jelentkező volt rá, így nem volt alkalmam újra beszélni vele. Azóta eltelt egy év. Néha-néha köszönünk egymásnak és ennyi. Viszont nekem azóta nagyon tetszik a fiú... Egy suliba járunk és ennyi... Mikor meglátom akaratlanul is elmosolyodom és lehajtom a fejemet hogy ne lássa.

Néha előfordul hogy azt sem tudja kivagyok...

Mit csináljak?

Bocsánat hogy hosszú lett... Légyszi a negatív hozzászólásoktól kíméljetek... Köszönöm.