Mit tegyek? :-O kétségbe vagyok esve. (több lent) 16/F

Már több mint egy éve ismerek egy lányt, nekem az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt.. sőt.. igazából ilyen első látásra szerelem volt... attól a naptól kezdve amióta megismertem, minden nap rengeteget beszélünk facebookon, meg heti egyszer-kétszer amikor találkozunk is nagyon jól elvagyunk.

pár hónap alatt, tehát kb. tavaly márciusra nagyon jó barátok lettünk és nagyon fontosak lettünk egymásnak. Nagyon jól meg is voltunk, és közben meg én egyre jobban elkezdtem beleszeretni. De nem mondtam el neki, mert nem is reménykedtem semmiben, ugyanis olyan elképzeléseim voltak, hogy nekem soha de soha nem lesz barátnőm és nem fogok tetszeni senkinek.. amúgy nem vagyok ronda gyerek, csak sajnos van egy olyan problémám, hogy nagyjából 2%-ot látok, és valószínüleg a közeljövőben meg is fogok vakulni... De, ezt én nem úgy fogom fel mint életem tragédiáját, tehát normálisan rendesen élek vannak barátaim, meg minden, csak valahogy emiatt mivel nem nagyon akar senki egy alig látó gyerekkel randizni, voltak ilyen kétségeim, és ugye ezért nem vetettem fel a lánynak a dolgot.

Na, de egyszer csak júniusban elmondta, hogy tetszek neki... olyan érzés volt mintha belém baszott volna egy villám, és így észhez kellett térnem, hogy úristen nem csak álmodok... Aztán hát persze ezek után én is bevallottam neki a dolgot és el is hívtam randizni... de mivel ő jó kislány és én meg jó kisfiú vagyok, ezért engedélyt kértünk a szüleitől... aztán valami több napos morfondírozás után kiszülték a szülei, hogy nem nem engedik el a lányukat, se velem se más fiúval, mert hogy még kicsi ( mondjuk azért nem olyan kicsi, már 14 múlt), de lényegtelen, én fejet is hajtottam a dolog előtt és mondtam, hogy jó várjunk... nem sietek én sehova és én másba úgy sem leszek szerelmes, én csak vele tudom elképzelni magam... na és így el is telt fél év, természetesen ezalatt egyre jobban kezdtük kedvelni egymást, és már tényleg nagyon vonzódunk egymáshoz...

De eközben a szülei így mostanában folyton kérdezgették, hogy mi van a pasikkal, meg hogy vannak-e már udvarlók meg ilyeneket nyomattak... gondoltuk, hogyha már így be vannak indulva a témára, akkor megkérdezzük tőlük megint, hogy esetleg mehetünk-e randizni...

24-én este meg is kérdezte a lány a szüleit, hogy esetleg ha már úgy is ilyen nagy az érdeklődés, az őiránt érdeklődők iránt (többen is vagyunk, és még is velem szeretne randizni *-* ) akkor legyenek olyan cukik és engedjék el velem randizni... nagy megdöbbenésünkre azt mondta anyukája, hogy elenged minket, de előtte még megbeszélik a dolgot a szemem miatt... Már akkor gyanús volt az egész, hogy a SZEMEM miatt? :-O WTF??? dehát gondoltam, hogy mivel az anyukája a nagyfőnök otthon az ilyenekben és mivel ő azt mondta, hogy mehetünk, már nem lesz semmi gond, végre boldogak lehetünk együtt...

Tegnap este le is ültek megbeszélni otthon, nagyjából háromnegyed óráig beszéltek a dologról és már ott gondoltam, hogy itt valami nem okés, mert most egy jóhír közléséhez nem kell ennyi idő...

aztán írt a lány, hogy nem engedik meg méghozzá a szemem miatt, mert hogy nem szeretnék, hogy a szemem miatt sajnálgasson (holott engem nem kell sajnálgatni, én tök jól megvagyok), meg hasonlók... szóval kb. meghaltam a fájdalomtól, hogy csak kizárólag a szemem miatt amiről én tehetek a legkevésbé, nem mehetünk randizni...

és most tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek... mert a szemem nem fog javúlni az tuti, és mivel azért nem engedték el, ezért 2 év múlva se fogják, meg soha... pedig én érte bármennyit várnék, és bármit megtennék...

Szerintetek mit tegyek? mivel tudnánk rávenni a szüleit, hogy még is engedjék el?

Előre is nagyon szépen köszi a válaszokat! :)