Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti voltatok már így egy párkapcsolat elején?
16 éves vagyok, a barátnőm 15 éves. 3 hónapja vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást, de folyamatosan érzem azt, hogy nem akarom elveszíteni.. A lányok akiknél próbálkoztam Ő előtte, nagyrészt vissza utasítottak. Ezzel kapcsolatban az önbizalmam is megcsappant, kicsit alul értékelem a külsőmet. Ma előtört belőlem az az érzés, hogy belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha elveszíteném.. olyan fájdalmat éreztem, amit vissza utasításkor és éreztem, hogy ezt nem akarom, hogy mással nem tudnám elképzelni a mindennapjaimat.. csak Ő vele. Rettenetesen szeretem, és érzem, hogy ő is engem, de még is, most nagyon előjött belőlem az, hogy életem végéig vele akarok maradni.
Tudom, fiatal vagyok, ezt korai lenne kijelenteni, de jelenlegi állapotomban teljesen úgy érzem. Nektek volt már hasonló? Én most éreztem ezt elsőnek ennyire erősen.
Hát az h elveszitem az nem de én is azt hittem h ez igy lesz amig élünk aztán 1-2 hétre rá szétmentünk
De az én hibám volt kicsit rátelepedtem a csajra
Hasonlóan vagyok
Szerintem ne támadd le ezzel, hogy le tudnád vele élni az életedet. Nem kell aggódni, hogy elhagy, mert ha szeret, akkor nem teszi. És ha ezen aggódsz, akkor belebeszéled mindenbe, egy kissebb veszekedéskor végig aggódnád a hetet, és a kapcsolat rovására menne.
Ami azt illeti, eléggé belém lehet habarodva ő is. Említette párszor, hogy lesz egy esküvő, amin szeretné, ha a kísérője lennék. Mondom persze, szívesen. Majd rá mondta, hogy utána a következőn pedig a férje. Ez hogy őszinte legyek nem rémiszt el, semmi. Kicsit éreztem a poént benne, de azt is, hogy nem volt teljesen komolytalan.. :)
Veszekedés eddig csak egyszer adódott.. az is féltékenykedés volt a részemről, mert kicsit közvetlen volt a legjobb barátjával. Ezt egy fél óra alatt átbeszéltük normálisan. Megértő, és én is, így közös megegyezés alapján jutottunk eredményre. :)
Én is ugyanígy féltem, és hát bekövetkezett a baj :(
Ugyanúgy szerettem, ő is szeretett, aztán egyszercsak megváltozott, rákérdeztem, hogy mi az oka, erre, hogy ő már nem érzi azt, mint az elején, visszalépett, stb.
Elég komolyan a padlóra estem, mert előtte minden tökéletes volt, egy szava nem lehetett rám, odafigyeltem rá, mindig hangoztatta, hogy ilyen kedves, és megértő fiúval még soha nem találkozott, aztán hoppá...
Azóta túl léptem már, de azért még mindig rámtör néha az érzés... :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!