Hogyan felejtsek?

Ne keseredj el! Sajnos a természet rendje, hogy a gyönyörűen szép lányok - tisztelet a kivételnek! - tudják is, és nagyra is vannak azzal, ahogy kinéznek.

Beleestem én is ebbe a hibába. Nem vagyok egy Brad Pitt, de sokan jóképűnek mondanak. Régebben kicsit duci voltam, bár vállas, erős, nem éppen egy mintaférfi. Tetszett egy szép lány, szintén osztálytárs, lekoptatott persze, én is kivoltam miatta majdnem egy évig. Aztán mi segített?

Először is, megismerkedtem egy lánnyal. Nem volt annyira szép, inkább helyes, átlagos, de nagyszerűen kijöttünk, majdnem össze is jöttünk, de aztán ő elköltözött külföldre, és jobbnak láttuk barátságként megtartani a kapcsolatot. Ennek ellenére ez adott nekem önbizalmat, hogy én is kellhetek valakinek.

Eközben elkezdtem kondizni is egy barátommal. Egy év alatt felfejlődtem, kigyúrtam magam - és itt jött a 'kegyelemdöfés'. Iskolát váltottam még egy évvel azelőtt, hogy kigyúrtam volna magam, részben a lány miatt. Megszerveztek a régi osztálytársak egy iváaszatot, ahova engem is meghívtak - és a szép lány is ott volt, aki lekoptatott, és aki miatt annyit szenvedtem. Odamentem, iszogattunk, és amikor visszajöttem WC-ről, egyszer csak szembe találtam magam a lánnyal. Az elején nagyon le voltam taglózva, mert gyönyörű volt, egyszerűen elképesztően nézett ki aznap este, de nem hagytam magam. Kérdezte, hogy iszunk-e valamit, nagy mosollyal, közben szinte éreztem a leheletét, annyira közel jött. Hátrébb léptem, és annyit mondtam: "Bocsáss meg, de másfél évvel ezelőtt is ugyanez a srác voltam, csak máshogy néztem ki. Olyan lányokkal nem állok szóba, akiknél csak a kinézet számít. Szia."

Nem tűnik túl 'badass' szófordulatnak, de a lány annyira kikészült tőle, hogy hazament azonnal. Gondolom, még sosem utasították vissza. Attól a perctől fogva már inkább nevetek az egész történeten.

Nem érdemes sokat rágódni rajta. Jobbat érdemelsz Te is.

18f