Szerelmesek vagyunk a barátnőmmel egymásba, elég durván. Viszont mikor elmegy, nem találkozunk 1-2 napig, otthon ülve teljesen azt érzem, mintha nem is lennénk együtt. Mitől lehet ez?

Nagyon szeretjük egymást viszont mindketten rengeteget és elég nagyokat csalódtunk az ellenkező nemben. 1 hónapja vagyunk együtt, nekem ő az első komolyabb barátnőm, hihetetlenül szeretem, bármit megtennék érte és ő is viszont értem. Az ágyban is isteni vele lenni, néha van 1-1 kisebb vita de amúgy nagyon jó a kapcsolatunk. Osztálytársak is vagyunk, szóval így is sokat látjuk egymást, suli után még egy órát együtt szoktunk lenni a parkban, péntekenként följárunk hozzánk. Szóval nem találkozunk keveset, facebook-on is egész nap beszélgetünk és hiába vagyunk nagyon szerelmesek, csak akkor érzem ezt kiemelkedően amikor vele vagyok. Hülyén hangozhat de sokszor hirtelen még a hangját sem tudom felidézni... Nem tudom miért van ez, még egyszer elmondom, imádjuk egymást, a közös jövőt tervezgetjük és szinte nincsenek is problémáink. Mindig keresem magamban az okot, mindig mindent próbálok a lehető legtökéletesebben csinálni, mindenben a legtökéletesebb lenni vele, pedig ő úgy szeret engem ahogy vagyok és semmi különöset nem vár el. Mitől lehet bennem ez az érzés? Miért érzem magam így? A válaszokat előre is köszönöm. 16/f, 15/l