Nagyon nagyot csalódtam valakiben es felek hogy nem jutok tul rajta. Ez normalis?

Augusztusban ismertem meg egy srácot 1.5 év van köztünk. Bátyámnak volt osztálytársa jó barátok. Szoval általa ismertem meg. Eleg sokat beszéltünk kiderult hogy nayon sokban hasonlítunk. Hobbi, izlés, gondolkodás stb. Nagon megszerettem es ugy ereztem o egy biztos pont az eletemben. Szuleim elváltak apámmal evek ota nem tartom a kapcsolatot, anyámmal meg nem jo a viszonyom. Testvérének egyetemre járnak mar alig latom őket. Na mindegy os lényegében sok beszélgetés utan ugy tunt o is kedvel. Sokszor orra hogy hianyuok neki, vagy hogy mennyire szimpatikus vagyok neki. Bátyám elegge feltett ettol az egesztol ezt mind a kettőnknek megmondta mint kiderult. Amikor talalkoztunk akkor lattam hogy nez ram. Hallottam a hangján az aggódást es a szertetet amikor egyi ejszaka eltuntem par percre mert rosszul lettem es lemaradtam. Törődött velem es ez nagyon sokat jelentett. Rengeteg bokot mondott es nagyon megszerettem. Aztán egyik napról a másikra nem irt hiaba kerestem. Ket het "némaság" után láttam, hogy összejött valakivel. Es kegyetlenül fáj. Mert nem tudom hogy akkor most az az 1.5 hónap csak valami szórakozás volt reszerol? Vagy tenyleg szeretett de megváltozott amit érzett. Nem tudom. Es ez bant hogy nem tudom ezt hova tenni. Két hete láttam hogy kapcsolatban van. Azota nagyon szarul vagyok, keveset alszok sokat sírok es nagyon rossz a hangulatom. Sokszor csak ülök es bőgök közben arra gondolok amiket mondott/tett, es hogy vajon nem volt igaz? Itt meg hozzátenném hogy kezeletlen depressziom van amiatt lehet erzekenyebben érint ez nem tudom. De nagyon rossz.

17/L