Teljesen beleszerettem, ő csak szórakozott volna velem? Mit tegyek?

Lassan egy éve ismerem. Neten kezdtünk el beszélgetni, fél éven keresztül minden nap beszéltünk miután ő végzett a munkával és én is haza értem iskolából, minden nap elalvásig irogattunk egymásnak, nagyon jól éreztem magamnak ebben az időszakban. Párszor felhozta hogy találkoznunk kellene, de valahogy mindig elmaradt (nem miattam). Egy idő után már én is nagyon látni akartam mert szerettem mindennél jobban és ami a legfontosabb, hogy belülről, szóval megismertem, persze képek alapján is az esetem volt, de nem ez volt az elsődleges. Egyszer írt egy olyat nekem hogy a haverja szerint túl fiatal vagyok, de ezen csak nevettünk. Aztán kicsit később én mondogattam neki h találkozzunk, de nem akart. Mivel tudtam az egész napirendjét és mindent róla, ezért egyszer elé mentem. (Azt még nem mondtam hogy én nem feltétlenül akartam kapcsolatba lenni velem, elég lett vna h ha közeli barátok vagyunk). Ideges volt amikor meglátott, de kb 3 órát átbeszélgettünk (mondjuk ő végig duzzogott). Amikor már kísért a buszhoz akkor hívta a barátnője h hova tüűnt (beszélgettek (neten) és miattam minden szó nélkül ott hagyta és nem tudta a csaj h hova ment). Persze utána én voltam a hibás h a csaj veszekedett vele, de ez nem volt olyan probléma. A buszmegállóban megölelt és kb 10 percig úgy voltunk (mindennél jobb érzés volt) és utána adtam neki egy puszit. Jött a busz, elköszöntünk én meg mosolyogtam egymagamban a buszon mint egy hülyegyerek, de egyszerűen nagyon jó kedvem volt. Eddig minden happy.

Innentől van a problémás rész. A haverja telebeszélte a fejét avval h túl fiatal vagyok. Mondtam neki hogy, jó, mindegy, de maradjunk barátok mert én nem akarom elveszíteni. Ezt többször is beszéltük és mindig azt mondta h ő nem tudna csak a barátom lenni. Ezzel meg nem tudtam sosem mit kezdeni, erre nincs megoldás. Aztán itt voltak már nagy veszekedéseink, iszonyatosan meg tudott bántani, de mindig tovább léptem ezen. Már lassan negyed éve nem beszéltünk (max 1-2 szót havonta 1x). Elképesztően hiányzik, bárhol bármikor rágondolok elkezdek sírni. Mindennel próbáltam már elterelni a figyelmem, de egyszerűen nem megy. És nem tompul ez a fájdalom. Valamit szeretnék ez ellen tenni, de már nem tudom mit, én nem írhatok neki mert gondolom már elege van belőlem, találkozni nem tudunk (legutóbb is ideges volt és őrültnek nézett), elfelejteni esélytelen. Mióta nem beszélünk volt 2 bnője és jelenleg is van egy. Ő 4 évvel idősebb nálam (ami szerintem nem sok).

17/L