Szerintetek össze fogunk jönni?

Pár éve ismertük meg egymást (én 13 ő 16) , a nevelőapám egyik rokona volt így hát néha-néha találkoztunk . Gyerekek voltunk , szüretkor fogócskáztunk , piszkáltuk egymást , folyton lefényképezett és sosem mutatta meg és én meg nagyon haragudtam rá ezmiatt. Diót tört¸unk /ettünk a diófa alatt és lassúztunk a nővére esküvőjén. Később mikor én elkerültem gimnáziumba ő meg egyetemre elkezdtünk irkálni (kb. 80 000 üzenet , éjjeli skypeozások , sms-ek, telefonálgatás) , megbíztunk egymásban és tényleg jók voltunk együtt. Tudtuk mikor gúnyolhatjuk ki egymást és mikor komolyodjunk el. Mindenről beszéltünk , minden nap. De csak ritkán tudtunk találkozni és az meg fura volt. Nem olyan volt mint régen a diófa alatt, inkáb nyugodt csendes beszélgetés. Mindíg mosolygott rám és folyton bámult (persze én is őt) . Néha elkísért a vonatra. Olyanok voltunk mint a szerelmesek , de baj volt neki hogy idősebb (én 16 ő 19) aztmondta nemtudja hogyan közeledjen hozzám mert olyan finom és törékeny vagyok és hogy félt saját magától.

Egy hónapja kezdett furán viselkedni és mikor megkérdeztem mi a baja aztmondta hogy ő már nemtud megérteni mert már átelte azt amibe én csak most kerülök bele (bulik stb.) és hogy hagyjuk egymást egy darabig de hogy később talán újra megtaláljuk egymást.

Nem jártunk és nemvolt semmi több egy ölelésnél (nem is ölelt át rendesen), kevesett láttuk egymást többnyire irkáltunk. Most jövök csak rá mennyire szeretem és nagyon hiányzik. Szerintetek ő is szeretett? Miért engedett el?