Miért nem múlik el ez az érzés?

Na szóval a történetem tavaly nyáron kezdődött amikor megismertem egy lányt akkor 17 éves voltam.Kb a második napon beleszerettem,és utána egész nyáron beszélgettünk taliztunk stb.Amikor elmondtam neki mi van(hagytam neki 1-2 hét időt mielőtt elmondtam),azt mondta szeretne kicsit jobban megismerni,és adott egy dátumot,hogy ha még akkor is azt mondom szeretem akkor oké.A lényeg,hogy elég csúnyán kihasznált az lett a vége,hogy egy tipikus "kutyába veszlek" kapcsolat lett,néha sokat adott magából(kb minden volt csak szex nem)máskor meg éreztette,hogy köszönjem meg,hogy egyáltalán barátok lehetünk.Aztán Szeptemberben egyszer csak közölte,hogy már nem bír,és nem akar soha többet beszélni velem.Mondtam neki,hogy oké és azóta sem beszéltünk.Viszont csak az után kezdődött az igazi bajom.Sorban jöttek a lányok kb 6-7,akiket sorba visszautasítottam,mert egyszerűen nem tudtam szabadulni tőle.Ez még oké volt 1-2 hónapig de aztán azt vettem észre magamon,hogy nem kell senki csak ő.És ez így több mint egy év után sem múlt el.Ugyanannyira szeretem mint régen.Mit tegyek?Jártam vagy 5 pszichológusnál de érdemben egyik sem tudott segíteni,de az is lehet,hogy csak én nem akartam,hogy segítsenek.Igazából egy életvidám srác voltam,most meg nagyon ingadozó a hangulatom,igazából nem is tudom van,hogy nagyon boldog vagyok aztán nagyon nem,és sajnos azzal,hogy keresem az okait annak,hogy miért nem sikerült vele szinte teljesen tönkretettem magam,hiszen mindig magamban keresem.A barátaim már nagyon unják ha róla beszélek így most tőletek kérek valami tanácsot főleg olyanoktól akik már éltek át hasonlót.Valahol én még bízok benne,hogy ennek nincs vége....na mindegy tehát bármilyen tanácsot megfogadok kivéve a "***anc,hagyd a ***ibe,stb"