Most tényleg én vagyok a hibás, bunkó?

Gyors ismertető.: 17 éves vagyok, 178 cm magas, 93 kg, kondizok folyamat, szóval elég jó fizikumban vagyok.

Barátnőm 19 éves, 172 cm magas, sportos, jó alakkal, eléggé intelligens (Én legalábbis így ismertem meg.), ő a másik felem.

Körülbelül 2 hete történt egy olyan eset,hogy a szülei 25. házassági évfordulóra újra összeházasodtak, és valami ezüst lakodalom volt, ha jól emlékszem. (1 éve vagyunk együtt a barátnőmmel.) Nagy beszélgetések folytak, mindenki jól érezte magát, mi turbékoltunk, mikor azt mondta,hogy mindjárt jön.. Két perc múlva jött is, hogy bejelent valamit. (Tervezgettük az összeköltözést, meg hasonló, mint a fülig szerelmesek,hogy.: jaaj, ennyi gyerekünk lesz, ilyen házban, olyan házban élünk, tudjátok mire gondolok.) Nézek rá boci szemekkel, hogy vajon mi lehet az, erre így szól.: Ricsi és én összeköltözünk, és tervezzük az esküvőt is!!!!!!!

MINDENKI NAGYON CSÖNDBE MARAD, ÉN NÉZEK, HOGY MI A P*CSA???

Anyja, apja nem kissé felháborodva, hogy hogy mertem megkérni a kezét, anélkül, hogy kikértem volna a háztól, meg hogy fiatalok vagyunk, én meg felálltam, és bejelentettem,hogy SEMMI ilyenről nincsen szó, én nem is tudtam, ezzel a kijelentéssel megkértem,hogy fáradjon utánam, de ehelyett mérgében egy boros poharat, úgy ahogy van, hozzám vágta... Tehát, ha nem bukok le, akkor az arcomat kapja el.. Egyébként nem lett semmi baja a fejemnek, meg semminek, de nagyon meglepődtem, hirtelen mindenki felállt, leállították, engem megnéztek,de mondtam,hogy teljesen rendben vagyok..

Az apukája félrehúzott beszélgetni, tisztáztuk a dolgot, ezután megkért,hogy most menjek el, ők meg beszélnek vele.

Másnap felmentem hozzájuk, ahol a szülőkkel 4szem között megbeszétük a dolgokat. Ezután elvonoltunk, és beszélgettünk, mire elkezdett vagdalkozni,hogy én tehetek róla, minek mondtam neki,hogy szeretem, és hogy egész nap vele tudnék lenni életem végéig.. DE KÉRLEK!!! MOST AKKOR ÉN VAGYOK A HIBÁS?? Várjá még.. nincsen vége.. Megint jött a dobálózás, fém perselyt, karkötőket, cipőt, párnát dobált nekem, aztán megragadtam a két karját, és lefektettem az ágyra,hogy nyugodjon meg.. Eltelt 1 hét, nem kerestem, kondiztam, zenét hallgattam, próbáltam megemészteni ezt valahogy.. Aztán találkoztunk, hogy egyszer s mindenkorra befejezzük, és beszéljük meg hogyan tovább. Kijelentettem, semmi kedvem vele összeköltözni, főleg ezek után.. Megint jött a vita, viszonylag nem túl ismert helyen (Ezzel arra utalnék, hogy nem sokan járnak arra.), ahol SZEMBE KÖ*PÖTT, miután mondtam neki,hogy akkor én befejeztem, viszontlátásra... De ez már nekem is sok volt, és po*án vágtam.. Sajnos sikerült elég erősre... Persze női mércével mérve.. Mindegy, ezelőtt sosem ütöttem meg, és soha többé nem is fogok.. Nem szeretek verekedni se, nem vagyok az erőszak híve, de ilyesfajta megaláztatást már én sem tűrök.. Ez volt 2 napja, azóta szakítottunk, egyszer próbálkozott hajnalban egy hosszú, de nagyon hosszú szerelmes üzenettel, de csak annyit írtam rá, hogy ez már kevés.

Most akkor én vagyok a hibás, meg a bunkó szemét pasi?