Szerelmes vagyok a "legjobb barátomba". Mit tegyek?

Sablonkérdés, ami már 1000-szer szerepelt itt, de felvázolom pontosan a helyzetet, mert nem találtam rá megoldást, sem magamtól, sem mástól.

A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy rövid idővel azután, hogy megismertük egymást, elkezdtem "úgy" közeledni felé és elutasító választ kaptam. Nem is volt belőle semmi probléma, haveri szinten működött a dolog, aztán mikor barátok lettünk, tudtam, hogy többet érzek iránta a kelleténél. Két és fél éves párkapcsolatom közben folyamatosan úgy éreztem, hogy rossz lánnyal vagyok együtt. Ezen az sem segített, hogy - igaz, illuminált állapotban, de - egyszer megemlítette az illető, hogy sajnálja a korábbi elutasítást, és hogy nem jöttünk össze. Mióta újra szingli lettem, már többször el akartam neki mondani, hogy igazából évek óta gyengéd érzelmeket táplálok iránta, de valahogy mindig berezeltem, hogy teljesen elveszíthetem még azt is, ami jutott belőle. Gyakran randizgatok másokkal, de ez teljesen felőröl, egyetlen normális kapcsolatot sem tudok kezdeményezni a saját érzéseim miatt. Kb. mára Ő lett az egyetlen, akivel abszolút semmi tabutémánk nincs, mindent megbeszélünk egymás között, kapcsolatainkat is. Persze mostanra már olyanokat mond nekem, hogy "legjobb barát" meg "testvér", amivel mindig egy kicsit jobban összetöri a szívem. 6 éve ismerjük egymást és több-kevesebb sikerrel el tudtam űzni az érzéseim, de ha újra felerősödnek, akkor nem kell mondanom, milyen kegyetlen rossz. Ha együtt vagyunk, akkor nincs probléma, viszont a búcsúzás után egyáltalán nem úgy hiányzik nekem, mint mások.

Tudom, nem voltam túl rövid, de ezzel tudtam igazán elmagyarázni a helyzetem. Mit tegyek, és azt hogyan tegyem?