Fiúk, ti mit éreztetek amikor szakítottatok azzal a lánnyal akit nagyon szerettetek, csupán a távolság miatt?

Nálunk a barátnőm szakított velem mert nyáron nem találkozhattunk volna . Elment dolgozni és 300km lett volna köztünk .

1 hét távollét után mondta hogy nem bírja tovább és már nem úgy szeret mint az elején .

Rosszul esett kicsit de nem sírtam ( pedig ő volt az első barátnőm ) , mert éreztem hogy valami nem stimmel köztünk mióta nem találkoztunk .

Én nem keresem az exet , ő viszont heti 1-2 alkalommal rámír .

Remélem ha újra találkozunk megint együtt leszünk ,de ez majd aug végén kiderül .

2-es: szóról szóra ugyanez a helyzet velem is. Rátaláltam végre egy olyan lányra, aki számomra tökéletes minden szempontból. Nagyon jól éreztük magunkat egymással, már a közös jövőt tervezgettük, amikor felvették az új munkahelyére, 250 km-re tőlem. Volt, hogy két hetet dolgozott egyhuzamban (hétvégéken is), anélkül, hogy hazajött volna.

Egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy megváltozott, van valami a levegőben, függ a fejem felett. Egyre kevesebbet keresett, ha beszéltünk, akkor is furcsa volt a hangja, majd egyik szabad hétvégéjén, mikor hazajött, nem bírtam tovább és rákérdeztem. Azt mondta, hogy neki ez nem megy, már nem érez úgy irántam, ahogy előtte. Én persze próbáltam menteni, amit még lehet, de hiába. A távolság megölte az érzelmeket.

Iszonyúan szenvedtem, és szenvedek most is. Nincs étvágyam, nincs íze a kajának, aludni sem tudok és bevallom férfiasan, ő az első nő az életemben, akinek az elvesztése után bizony sírtam is.

A szakítás fáj, a fájdalom és üresség ellen nem tudsz mit tenni és bármennyire közhely, tényleg az idő múlására kell bíznod magad, a saját erődre, na és persze a barátaid segítségére.

Szintén tavkapcsolatban voltam 300 km. En szakítottam mert rosszul esett hogy a jogosítvány megszerzése fontosabb mint én. nem akart velem találkozni meg semmi. már több mint egy hónapja nem vagyunk együtt, nem tellik el olyan perc amikor ne gondolnék rá. első szerelmem és számomra ő az igazi, de ő látni Se akar már. tanácstalan vagyok de majd az idő segít abban hogy mi legyen tovább. mindenesetre azért néha próbálkozok, de kudarc a vége mindig.

18/F

2-es vagyok.

Július óta nem beszéltem vele , nem keres , én se fogom . Ő szakított nem fogok utána rohanni akármennyire is fáj. És igen én is mindennap minden órában gondolok rá :/