Mit tegyek? Várjak?

Februárban lett csúnyán vége egy elég hosszú kapcsolatomnak, jelenleg sem állok biztos lábakon, és a környezetem is aggódik értem a labilitásom miatt. Május elején elhívott életem első szerelme, akivel anno nem voltunk köztünk semmi, viszont ő is szerelmes volt belém. 100%-ig biztos voltam abban, hogy ő majd ki tud húzni ebből a depresszív állapotomból, mert eddig senkivel sem tudtam volna elképzelni az életemet az előző barátomon kívül, de most ez az új fiú megmutatta, hogy képes még ilyen érzelmeket kihozni belőlem. Csak van egy valami, ami nagyon elbizonytalanít, és még jobban is a mélybe taszít: egyetemen tanul, elég messze, most van vizsgaidőszaka, és az, hogy nem találkozunk, még lenyelhető, de egyszerűen semmi érdeklődést nem mutat irántam. Egy héten kb két alkalom az, amikor úgy rendesebben tudunk beszélgetni. Pedig mondtam már neki nem egyszer, hogy tudja hogy azzal is le tud venni a lábamról, ha néha csak úgy küld egy szívecskét a két perc szabadidejében, de nem.. semmi. Az a helyzet, hogy vele már nem szeretném eltolni, de egyre jobban érzem, hogy mire én is végzek a suliban és ő is, már teljesen elzárkózom tőle. Ezen a héten is itthon van (szóval mind a ketten egy városban vagyunk) és semmi időt nem szakít rám. Pedig nem hiszem, hogy nem tudná félretenni. Kérte sokat, hogy várjam meg, mert nem akar elengedni most már, ha ennyi idő után újra egymásra tudtunk találni. Fogalmam sincs mi legyen..