Ez jó lesz szerelmi vallomásnak?

Szóban szeretném elmondani,de nagyon félek.

Szia Olivér,

Százszor fogalmaztam már meg,játszottam le magamban,mit mondjak,hol kezdjem, mit tegyek. Próbálom összeszedni a gondolataim de a jelenléted felforgat mindent. Eltűnt az értelem s az ésszerűség. Ha a közelemben vagy az teljesen más mint bármi,szóra nyílnék de a hang még sem hagyja el az ajkaim, belém fagynak a szavak.Kimondanám, de mintha elszállna minden erőm,magamra hagyna. Semmi bátorságom nem marad. Majd hogy nem dadogni kezdek, elfelejtem amit mondani akartam,nem értem miért, s mi ez az egész. Nem érdekel hányan fognak ezentúl a szememre hányni dolgokat,s igyekeznek majd eltiporni különböző megjegyzésekkel,kritikákkal. Vállalom. Legyen. Kürtöld világnak ha neked úgy jobban tetszik.

Közeledni szerettem volna feléd, nem tudom nem látod vagy csak nem akarod észre venni? Úgy érzem teljesen láthatatlan vagyok számodra, mintha nem lennék több egy nagy nullánál. Adtam a jeleket de mégis miért? Hisz hasztalan,egyik füleden be míg a másikon ki. A falnak beszélek? Talán te sem vagy más véleménnyel rólam mint a többiek, s azokra a pletykákra adsz aminek szinte semmi valóságalapja. Nem akarlak kínos helyzetbe hozni a barátaid előtt,nem kérem hogy mutatkozz vagy állj szóba velem. Te döntésed, én csak több időt szeretnék Veled tölteni.

Ha neked is számítok valamennyit,akárcsak egy kicsit is,azt a tudtomra adod valamilyen formában. Ha nem, s ezentúl sem változik semmi, akkor inkább ne hozd fel. Érteni fogom ezt is , azt is. Mondjuk véleményem szerint az elsőre nincs igen sok esély, mint arra sem hogy az alapján ítélj meg amit átélsz velem,s tapasztalsz. Gondolom most szereztem neked néhány szép napot, most lesz valaki,akin lehet nevetni.

Lényegében,tömören ennyi lenne, talán még az,hogy megigérem ezekután nem zaklatlak többet, nem kell hogy válaszolj,hisz úgy is tudni fogom,mindenképpen.

Szia!

Tömöríteni kellene,de hogy? Elég rossz lesz a kivitelezés.