Nem szeretem őt annyira, mint ő engem?

Jelenleg 19 éves vagyok, mindketten ugyanabba az egyetemre járunk. Kb. két hónapja ismerjük egymást. Ő az első barátom, amikor érdeklődtem felőle úgy tűnt már volt kapcsolata előttem. Ez csak azért lényeges mert igazából az emberi kapcsolataimban mindig is ügyetlen voltam, elismerem ebben is valószínüleg az vagyok.

A lényeg az, hogy addig amíg nem kezdtünk el járni (ami kb. egy hete volt), teljesen szimpatikus volt, sok mindenben egyet értettünk, gameltünk stb. Viszont amióta szerelmet vallott, azóta egy kicsit furcsán kezdett el viselkedni. Olyasmiről beszél, hogy nagyon hiányozni fogok, hogy 10 napig nem fog látni, meg hogy olyan sok mindenben hasonlítunk, mintha lélektársak lennénk. És gondolom ez egy párkapcsolatban nem furcsa, mert szeretik egymást az emberek, csak én nem tudok így tekinteni rá, és nem tudom eldönteni hogy azért, mert valójában nem szeretem őt, vagy mert én ilyen vagyok. Egyszerűen nem tudok ennyire lelkesedni érte, de senkiért se az életem során, vagyis oké, volt egy ember akivel így éreztem, de egyrészt ő egy csaj volt és nem romantikus módon lelkesedtem érte hanem csak valamiféle ideális példaképnek tekintettem rá, valamint az nagyon egészségtelen volt utólag átgondolva.

Mindegy, a lényeg hogy bár én is azt mondtam neki hogy szeretem őt, nem tudom hogy tényleg szeretem őt vagy még mindig csak barátként tekintek rá. Arról nem is beszélve, hogy alig ismerjük egymást de már olyan mintha nagyon komolyan venné ezt a kapcsolatot, míg én nem tudom elképzelni, hogy pl. összeházasodjunk vagy ilyesmi, márcsak azért se mert úgy tűnik, hogy nagyon érzelmes és vallásilag se passzolunk (én ateista vagyok, ő meg muszlim de nem arab hanem magyar aki áttért, mert a családja szintén nem hívő). Nem tudom mit mondjak neki, mert nem feltétlenül akarok szakítani vele csak nem akarom, hogy ennyire komolyan vegye.