Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem tudom elfelejteni évek után sem?
Sziasztok! Kérlek ne haragudjatok, hogyha hosszú lesz, de végre kiírhatom picit magamból ezt a fájdalmat. 19 éves magyar srác vagyok. 17 évesen megismerkedtem egy roma származású lánnyal. Egy nagyon tisztelettudó, megbízható, becsületes lány volt, a családjával együtt. Tényleg egy rossz szót nem tudnék rájuk mondani. Tiszta szívemből megszerettem a lányt. Nagyon sokat találkoztunk, mert egy városba járunk középiskolába. Mindig nagyon éreztette velem, hogy mennyire szeret engem és olyan dolgokat megtett értem, amiket még soha senki. Teltek múltak a hónapok, el kellett, hogy mondjam itthon, mivel el szerettem volna hozni nálunk bemutatni itthon a szüleimnek, akikről köztudott, hogy rasszisták. A szüleim teljesen kiborultak, olyan dolgokat mondtak rám, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogják nekem mondani. Inkább nem részletezném. Teljes mértékben elutasították a dolgot, azt mondták ide ne próbáljam hozni. Aztán minden egyre rosszabb lett, folyamatosan ellenőrizgettek engem, mert gyanakodtak, hogy nem-e a lánnyal vagyok és bármennyire nem akartam, el kellett mondanom a lánynak, hogy hogy fogadták ezt a dolgot itthon a szüleim, mert ez titokban nem maradhatott volna a dolog. Ahogy elmondtam a lánynak, onnantól kezdve elkezdett leépülni az egész kapcsolatunk, engem hibáztatott a dologért. Hónapokig könyörögtem itthon, hogy legalább csak egy esélyt adjanak neki, de nem. Amíg végül nem szakítottunk 8 hónap együttlét után.
Eleinte a szakítást követően meglehetősen jól voltam, így visszagondolva olyan, mintha akkor még fel sem fogtam volna a szakítást. Azonban ahogy telt az idő, egyre rosszabb lett. Egyszerűen nem tudom őt elfelejteni. Próbáltam őt megkeresni, azonban neki már más kapcsolata van. Megpróbáltam én is nem is egyszer, hanem többször más lánnyal és senkivel nem működött emiatt. Nap, mint nap eszembe jutnak vele a közös emlékek, főleg ha egy olyan helyszínen megyek el, ahol anno együtt voltunk. És eltelt 2,5 év. Azt érzem teljesen belebetegedtem, azóta mentálisan nagyon rossz az állapotom, pedig előtte nem voltam ilyen. Szerintetek hogy tudnám őt végleg elengedni? Vagy szerintetek mi lehet leszünk még együtt az életben?
Ha igazán szeretted volna, akkor mellé állsz, és nem szüleiddel maradsz. Ezzel szemben még mindig anyuci pici fia vagy.
Inkább csak a hiúságodat bántja, hogy a lány dobott téged, részedről ez nem volt szerelem.
2/3
Igen? És akkor nézzem azt végig, hogy kitagadnak egy lány miatt? Gondolkozz már ember, mielőtt neki állsz okoskodni...
4, ha a szüleid ezert kitagadnak az az ö szegenysegi bizonyitvanyuk.
Siman a lanyt választottam volna aki öszinten szeret.
De te nem szeretted igazan.
#4
Engem kitagadtak a szüleim 1992-ben, mert félcigány a párom. De a férjemmel azóta is együtt élünk, boldogan 32 éve, és hamarosan nagyszülők leszünk.
Soha, egyetlen percig sem bántam meg, hogy a páromat választottam a szüleim helyett. Németországban élünk, férjem vállalkozó, én is vele dolgozom, a ma már egyetemet végzett, felnőtt fiaink is velünk dolgoznak. Jól élünk, tehermentes házunk van, gyűjtjük a gyerekeinknek is a házaikra az önrészt. Ha Magyarországon maradok a szüleim szerint választva férjet, ott nyomorognék számolgatva hogy elég-e a pénz a következő fizetésig.
A szüleim elvesztettek nem csak engem, hanem az unokáikat is, valamint - ha élnek még egyáltalán (nem tudok róluk semmit, nem is érdekelnek), a dédunokáikat sem láthatják soha.
A kérdező nem szerette a lányt, és bárki is lesz a felesége, mindig anyuci pici fia lesz, mindig neki akar majd megfelelni, felülbírálva a saját érzelmeit. Az anyja meg az apja kikészíti majd a nőt, aki elveszi az ő pici fiacskájukat.
7/7
Hiába próbálod előadni itt ennyire magad. Lányt találhat az ember élete folyamán többet is, mert lány van bármennyi, de szülei csak egy vannak az embernek, akik felnevelték.
Az meg hogy én szerettem-e vagy nem, nehogy már te döntsd el. Szerintem én éreztem és nem te. Az ítélkezés az nagyon megy, jár a taps.
Nagyon sajnálom hogy ez történt.
Legalább az esélyt meg kellett volna adni szegény lánynak.
Sajnos ezzel már nem tudsz mit kezdeni, az ember első szerelme alapból is megmarad neki, főleg ha ilyen körülmények között történt a szakítás
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!