Miért érdemlem ezt?

Sziasztok! Nos, van egy fiú. Három éve ismerem, és ugyanúgy három éve betegesen szerelmes vagyok bele. Rengeteget beszéltünk, sokszor éjjeleken át. Egy idő után megmondtam neki, hogy ez nekem többet jelent, mint puszta kettes időtöltés, szerelmes vagyok bele. Letisztázta, hogy ő viszont nem érez irántam semmit, és ez nem is fog változni. Vicces. Mikor újra találkoztunk, akkor akarva, vagy akaratlanul is, két órát tölthettem a társaságában. Nem úgy nézett ki, aki ellene lett volna, majd minden okot megadott rá, hogy azt higgyem akar valamit tőlem. (Megfogta a kezem, hozzám bújt stb.) Aztán mentek a dolgok tovább. Naphosszat beszélgettünk. Ismét megemlítettem neki, hogy én még mindig várok rá, de ugyanaz volt a válasz. Neki ez nem megy. Sokszor mondta, hogy szeret, de ami egy nap történt, az nagyon nem azt tükrözte. Azt mondta, hogy csak unalomból beszélt velem, és azért, mert alkalmasnak vélt a későbbiekben a vágyai kielégítése céljából. Én nem tudtam haragudni rá, és még én kértem már-már bocsánatot magamtól, azért amit mondott. Én ezek után is próbáltam újraéleszteni kettőnk közt a kapcsolatot, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy nap ismét összefutottunk, ha lehet annak mondani. Nem beszéltünk egy szót sem, de egész idő alatt láttam, hogy engem bámul. Teljesen összezavar. Egy nap belefáradtam már a hazugságaiba. Abba, hogy egyik nap így, másik nap úgy érez. Szünetet kértem. Megkértem, hogy egy kis ideig ne keressük egymást. Megkérdezte, hogy majd szülinapomra írjon-e. Semleges választ adtam, amire a válasz az volt, hogy “jó, akkor írok”.

Nem írt. Fél éve nem hallottam róla. Fél éve gondolok rá minden áldott nap. Beteges már, amit csinálok. Nem tudtam mit tehetnék már, hogy jobban megfeleljek neki. Mindegy is.

Ma szembejött egy kép. Barátnője van. Nem tudom, hogy mi sikerült annak a lánynak fél év alatt, ami nekem 3 év óta sem. Nem tudom, hogy ő hogy tudja jobban szeretni nálam.

Teljesen a padlón vagyok, jobban az eddiginél.