Szerintetek jól döntöttem?

Volt egy nagy szerelmem, határtalanul szerettem egy lányt és minden jól is alakult. Hónapokig “barátkoztunk” majd egyre komolyabb lett köztünk a helyzet, gyakorlatilag családtaggá váltunk. Aztán egyszer csak bejelentette, hogy ő nem akarja ezt az egészet, szeretné hogy csak barátok maradjunk. Utána megromlott a kapcsolatunk, majd ismét közeledni kezdtünk egymáshoz, mire egy idő után (3-4 hónap) megint szemesített ezzel és hogy nem kellett volna ismét olyan közel engedjen magához.

Aztán eltelt 2 és fél év, idő közben jó barátok lettünk, de semmi több. Úgy nézett ki a kapcsolatunk valóban működőképes mint barátság, úgyhogy már nem is bántam hogy így alakult.

Aztán tavaly májusban (2 és fél év telt el az előző eset óta akkorra) megismertem egy lányt akivel hamar összebarátkoztunk. Ő nagyon belém szeretett (látható jelét adta, már az első hét után arról beszélt hogy mennyire különös vagyok meg mennyire megváltozott az élete amióta ismer).

Szeptemberben összejöttünk. Minden rendben van azóta is, érzem hogy mennyire szeret, mindent megtesz értem, nagyon figyelmes és olyannak fogad el amilyen vagyok. Soha semmilyen hibámat nem tette szóvá és mindig kiállt értem másokkal szemben is. Ami azt illeti én is, sose hagytam hogy valaki megbántsa és igyekszem mindent megtenni érte.

Azt vettem észre hogy amit iránta érzek az nem az a határtalan szerelem. Tetszik külsőleg, tetszik belsőleg, tetszik a humora, az intelligenciája, a viselkedése és az ambíciója is. Nagyon tisztelem őt és ha valaki rosszat mond róla vagy látom hogy szenved valami miatt vagy nyugtalanítja valami akkor én is rosszul érzem magam és azon vagyok hogy segítsek rajta.

Egy hete kiderült, hogy az előző lány (akivel azóta is jó barátok vagyunk, sőt a testvéreivel is) akkor azért utasított vissza, mert nem akart nekem nehézséget okozni illetve nem akart elijeszteni (az apja súlyos alkoholista volt és tavaly nyáron váltak el, hosszú veszekedések után a szülők). Mint ki derült, végig érzett irántam de nem akart kitenni ilyesminek és nem gondolta hogy valaha is elválnak majd és megszabadul ebből a helyzetből.

De!

Amikor megtudtam, sokan mondták hogy itt az alkalom, csapjak le rá, kezdjünk mindent elölről. Én azonban egyből azt reagáltam, hogy a mostani barátnőmtől annyi szeretet, tiszteletet, ragaszkodást és figyelmet kaptam, mint még soha senkitől. És mindenben őszinte velem (itt nehezményeztem hogy ezt a dolgot az apjával anno a másik csaj nem beszélte meg velem hanem inkább kertelt és hazudozott). Úgy döntöttem, vele maradok és megbecsülöm. Nem tudom elmondani mennyire tiszteletem őt és mennyire tökéletesnek látom, nagyon tisztalelkűnek és őszintének.

Ma feltette a bátyám nekem a kérdést hogy vajon nem fogom megbánni? Biztos jól döntöttem?

Ez a kérdésem, szerintetek helyes döntés?