Hogyan tegyem magam túl rajta?

Sziasztok!

Egy, az életem mostani időszakát eléggé meghatározó problémáról szeretnék kérdezni, illetve ezzel kapcsolatban tanácsot kérni.

Van egy lány, osztálytársam, ráadásul a legjobb barátom is egyben. Egy részeges pillanat hevében belezúgtam, de az egészből akkor ott nem lett semmi. Akkor ő lépett felém, én azonban nem reagáltam, nem álltam rá készen. Ám egy-két hónap múlva teljesen belezúgtam, de nem mertem neki elmondani, nehogy megtörjem a barátságunkat. De éreztem, hogy ami eddig történt beékelődött közénk, kicsit eltávolodtunk egymástól. Sok gyötrődés után végre összeszedtem a bátorságomat, és egy alkalommal elmondtam neki. Nem mondom, hogy a legmegfelelőbb alkalom és mód volt, de mindenesetre megbeszéltülk a dolgot, azt mondta, hogy nagyon meglepődött, nem várt ilyesmi, de nem szeretne most senkivel sem párkapcsolatot, mert nincs ideje rá, állítása szerint. Egyenes és konkrét volt a visszautasítás, fájt is nagyon, ráadásul azt hittem, hogy a barátságunkat törzsében törtem el, annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy nem hagyjuk, hogy ez közénk álljon. Megmondtam neki, hogy mindenképpen el szerettem volna mondani neki, mert úgy érzem, hogy mégegy ilyen lányt, mint ő, sohasem találok. Erre azt monta, hogy még senki nem mondott neki ilyen szépet, és ő is így érez, hogy nálam jobbat sohasem találna, hülyének is érzi emiatt magát, mégis elutasít. Hozzátette, hogy 10 év múlva feltétlenül elfogadná az ajánlatot, ám még ki szeretné élni magát. Én látom rajta, hogy ő teljesen túlvan a dolgon, nekem viszont még nem sikerült. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, hogy milyen jó lenne, ha együtt lennénk, stb. Pedig mindennek már három hónapja. Szerintem ez azért is lehet, mert tényleg nagyon megszerettem, tudniillik már 3 éve voltunk nagyon közeli barátok, mikor mindezek megtörténtek. Éppen ezért nagyon belsőségesen is ismertem, ezért elsősorban a személyiségébe, a belső tulajdonságaiba szerettem bele, de mindemellett a szépségébe is, ezért nagyon ragaszkodom hozzá. Szerencsénkre a barátságunk megmaradt, hozzá kell tennem, vannak pillanatok, amikor kicsit kellemetlen, de általában túllendülünk rajta. Most abban szeretném kérni a segítségeteket, hogy hogyan tehetném én is túl magamat a dolgon minél hamarabb. Vagy esetleg várjak még? Attól tartok, ha egyszer kiszeretek belőle, akkor esetlegesen nem fogok tudni mégegyszer beleszeretni, ha később meggondolná magát. Tudom, hogy naivan hangzik, de én tudom, hogy ő az igazi, tényleg nem fogok nála jobbat találni. Voltam már szerelmes több lányba, de ezt még soha nem éreztem. Nagyon tanácstalan vagyok, és megszakad a szívem, mert folyton csak rá tudok gondolni, és arra, hogy nem kellettem neki. Lehet gyerekesnek és gyengének tűnik, ám bevallom, hogy több alkalommal sírtam is miatta, nem is kicsit. Nagyon örülnék, ha tudnátok segíteni, jó tanácsokat adni, mert jelenleg meg vagyok rekedve, és szörnyű érzelmek, érzések kavarognak bennem.

18/F