Hogy tegyem magam rajta túl? Haldoklik a lelkem..

Megpróbáltam már mindent, és egy-két dolog rövidtávon hatott is, aztán azon kaptam magam, hogy megint csak fáj a lelkem ugyanúgy mint előtte. Szerencsére nem találkozok vele rendszeresen, nem itt él. Viszont novemberben ismertem meg, én azóta nem tudom magam egyszerűen túltenni. Olyan erős érzelmeket táplálok iránta, hogy volt már hogy azon kaptam magam, hogy elképzeltem a közös gyerekeinket, vagy az esküvőt.. És hogy miért nem jöttem vele össze? Nem, nem azért mert viszonzatlan. Hanem mert nem lehet jövője, se rövidtávon se hosszútávon. Külföldön él. Nem akartam soha magamat áltatni, hogy valahogy megoldjuk.. De mindig csak álmodozok.. És mindig elmondom magamnak az észérveket, hogy iskolás vagyok, nem tudok rendszeresen külföldre menni, odaköltözni meg még felnőtt koromba se akarnék. Ezért nem mentem ebbe bele jobban, pedig viszonzott lett volna. De ha ismerem, és tudom hogy miért nem lehet ebből semmi, akkor miért felejtem el ezeket az érveket, és miért kapom magam azon, hogy megint a közös jövőnkről álmodozok? Egyébként 18 éves vagyok.. Fordultam már az alkohol felé is haverokkal. Van egy baráti társaságunk, ahol mindannyian szerelmi csalódásban vagyunk benne, talán őket mégjobban megviseli, mivel a legtöbben a padlóra kerülve sírtak a nap végére. Én még nem sírtam miatta. Erősnek érzem magam, viszont mégis olyan fájdalmat érzek, amit senkinek se kívánnék. Megnövekedett bennem a vágy a drogok felé is.. Habár nem hinném, hogy a xanaxon és az alkoholon kívül mást ki mernék próbálni az életben.. Kérlek azt ne mondjátok, hogy majd az idő megoldja, mert ha november óta egy százalékot se tudott ez a szerelmnél is nagyobb érzés csökkenni, akkor az idő nem tudja megoldani szeirntem. Mit tegyek? Elegem van.