Fiúk! Ha tetszik nektek egy lány de az egyszer visszautasít akkor még fogtok nála próbálkozni?

Akkor írok, próbálok őrült dolgokat csinálni, amivel kikényszerítek belőle valami reakciót. Ha dolga van, és később még beszélünk, mondom oké, és addig írok ezt-azt neki.

De előfordul olyan is, hogy totál leblokkolok, és nem tudom, hogy mi baja van.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fáj és nem reménykedek még ilyenkor. De ez számomra a "ha meghalt a kutyám, már nem játszom vele" esete. Tényleg sajnálatos dolog, de nem tudok mit csinálni. Olyan nincs, hogy utána csak úgy meggondolta magát vagy bármi. Ha nem hát nem, nem tudok vele mit kezdeni. Ha később esetleg ő próbálkozna, akkor már részemről is tárgytalan, hiszen ha jónak látta volna ezt elsőre, akkor bele ment volna. Így meg nem csak egy pillanatnyi hóbort.

Ha bezárt a bolt, mikorra odaérek, akkor attól másnap miért ne mehetnék oda megint?

Az a baj, hogy van ez az életképtelen törvény, amit úgy neveznek zaklatás. Ha nem lenne, huhú, szerintem én az a fazon lennék, akit senkit sem állíthat meg.

Férfiként teljes mértékben osztom a #10 (16:01) véleményét. Nagyon tetszik (és ez már régebben vezérli a gondolataimat)az a megállapítása, hogy mi lenne, ha fordított lenne a helyzet. Mit gondolna ilyenkor egy fiú (pl. a #9 (15:52) válaszoló)?

#11 ez ugyan úgy elutasítás, de annyi bőr nem volt a pofádon hogy megmondd neki. Ez méginkább szánalmas. Talán ha megmondja és utana jelzi hogy szeretne valamit akkor meggondolnám, de ha meg se monfja hanem eltűnik akkor tényleg menjen a picshába.

17, kilences válaszoló itt. Őszintén szólva volt már benne részem. Kicsit zavart, de sosem tiltottam vagy mondtam, hogy takarodjon. Sőt, őszinte leszek, egy-kettőbe bele is szerettem - miután már lemondtak rólam. Sajnos.

Ha anyutok megkérdi, hogy kell e a tortából, amit most sütött, és te azt mondod, hogy nem, akkor az nálad azt jelenti, hogy később sem fogsz vágni belőle?