Szeret engem a nő, akivel szimpatizáltam, de lehetséges, hogy elszúrom, baj az, ha nagyon érzelmes valaki?

Én vagyok a lány, aki érdeklődött, hogy mennyi esélye lehet a kiszemeltjénél.

https://www.gyakorikerdesek.hu/tini-parkapcsolatok__szerelem..

Azóta fokozatosan egyre közelebb kerültünk egymáshoz, próbáltam a magam béna, szerény módján kihívó lenni, amikor vele voltam, most csak egy-két példa, mikor sétáltunk a parkban körbepörögtem, hogy lobogjon a szoknyám, vagy mikor nála voltam és kosaraztunk az udvarában, persze abban is béna voltam, elestem, akkor felsegített, én meg rebegtem neki, hogy "én hősöm!"

Bocsi a kis előzményekért, a lényeg igazán innen jön: Legutóbb én hívtam meg magamhoz este, gondoltam megpróbálok kivételesen nem esetlen kislány lenni, főztem vacsorát, a kedvencét, gyönyürűen megterítettem, gyertyát helyeztem az asztal közepére s mikor megérkezett, bújkáló mosollyal kacsintott rám, hogy "csak nem el akarsz csábítani?" Totálisan zavarba jöttem (ettől függetlenül is mindig pirulva kuncogtam, valahányszor csipkelődött velem), hebegni habogni kezdtem, ő pedig elővett a retiküljéből egy teljesen piros fém rózsát, amihez aranyszív volt rögzítve és azt mondta nekem, "Te vagy a leggyönyörűbb, legintelligensebb, legaranyosabb lány, egy igazi angyal, szeretném neked adni a szívemet. Számíthatok rá, hogy vigyázni fogod? Ahogy ezt kimondta és nyújtotta felém a meglepetést, egyszerűen olyan szorító, lüktető érzést éreztem a torkomban és a hasamban, aztán egyszerűen sírva fakadtam és felszaladtam a szobámba, de ő jött utánam és mondta, hogy várja az "igent!" Én akkor még mindig zokogva, remegve a nyakába ugrottam és hosszú ideig szoros ölelésben ringatóztunk, végül pedig megkérdezte, hogy megcsókolhat? Ölelkezés közben sikerült picit összeszednem magam, úgyhogy válasz nélkül én csókoltam meg őt, de továbbra is félig pityeregtem, félig mosolyogtam, mint egy dilinyós, annyira csodálatos este volt és miután elköszönt tőlem, azután is ilyen állapotban voltam, végig csak rá tudtam gondolni, a mosolyára, a cserfes hangjára, ahogy magához ölel. Azóta is randiztunk már, igyekszem uralkodni magamon, de egyszerűen nem bírok magammal, ha csak rám néz, vagy megfogja a kezemet, ismét remegni, pirulni kezdek és könnybe lábadt szemekkel mosolygok, van, hogy ő törli le a könnyeket az arcomról és mindig mondja, hogy annyira imádnivaló vagyok, dicsér, hogy még gyönyörűbb vagyok, ahogy a könnycsepjeim csillognak a napfényben.

Huhh! Ne haragudjatok, hogy így kiöntöttem mindent, még mindig nagyon a hatása alatt vagyok az eseményeknek. A kérdésem tehát az, hogy vajon baj lesz, ha hosszú távon is ilyen maradok? Nem leszek előbb-utóbb kiábrándító? Előző alkalommal is mondtam, hogy nagyon érzelmes, romantikus vagyok, de én ilyen extrém módon élem meg. Néha még mindig alig hiszem el, hogy engem választott, hogy tényleg szeret. Remélem nem járattam le magam idáig is nagyon.