Úgy érzem hogy az "univerzum" nem engedi hogy el engedhessem...mit lehet ez ellen tenni??

Nem tudom elengedni a volt szerelmem.... Lassan 10 honapja hogy szakítottunk. Egy osztályba járunk..ennek ellenére már éreztem hogy túl tudom tenni magam... erre jon egy osztálykirándulás es mögém ültették. Hát akkor megmutattuk egymásnak hogy miért is szerettünk egymásba, mintha egy kis szikra lobbant volna. Hát az osztálykirándulás után én teljesen rottyon voltam bőgtem remélem ezt nem kell kifejteni. Utána megint sikerült helyre tenni magam erre ballagáson egymás mellett álltunk ugyhogy elpróbáltunk nyolcszáz koreográfiát és sikerült pont úgy kitalálniuk hogy én a végén mellette álljak... hát ezzel nem is lenne baj de mamámnak mindig volt egy olyan mondása hogy akire igazán szükséged van azzal összehoz az univerzum- na hát én ebben sajnos hiszek.. Utána heteken keresztül ezen izgultam hogy jaj ne hogy egymáshoz szóljunk mert akkor megint rottyon leszek. Most elkezdődött a nyár és random elszálltak az érzéseim iránta főleg azért mert ballagáson pocsékul viselkedett és ez az utálat volt csak amit éreztem iránta. Erre tök boldog vagyok és random a rádióban elkezdődik az a zene amit életemben nem hallottam rádióban (mert már ősrégi) erre megint előjönnek az érzelmeim. Mert ez a zene volt az amit akkor hallgattam amikor beszéltünk(messengeren például)meg akkor is hallgattam amikor szakítottunk és majdnem megszakadt a szívem legszívesebben elbőgtem volna magam...

Kijár hasonló cipőben? Hogy tudnám elfelejteni? Ne mondjátok azt hogy menjek bulizni és pasizzak mert nem tudok barátként se tekinteni se sehogy fiukra mert minden fiúban ŐT keresem. Ne mondjátok hogy próbáljak másra gondolni mert nem tudok mindig szembe jön velem egy olyan dolog ami rá emlékeztet...

Ui.: bocsi a helyesírási hibák miatt!