Ki jött már össze később a kiszemeltjével?

Szóval, egyszercsak megláttál valakit, kiszemelted magadnak, és jóval később akár évek múlva, úgy alakult hogy vele jöttél össze és valami nagyon komoly lett belőle?

Leírom példaként az én helyzetem.

Pár éve megláttam facen egy fiút, ismerősök lettünk. Nagyon tetszett teljesen az esetem. Egyébként van az a mondás, hogy mindig a nők választanak. Így vagy úgy, de igazából mindig ez van. Mondjuk több fiú próbálkozik nála és ő választja ki melyikkel alakít ki kapcsolatot. Vagy már eleve a kezdetektől a nő nézi ki magának, és ha a dolgok úgy alakulnak akkor összejöhet valami komoly is belőle. Mindkét esetben a nő választott. Lehetnek kivételek, de a legtöbb helyzetben így van.

Szóval facen szemeltem ki magamnak ezt a fiút, még nem gondoltam ezt az egészet tovább, csak hogy nagyon tetszett. Csak hát láttam az oldalán hogy sajnos messze lakik tőlem. Nem nyitottam felé sehogy, nem vagyok az a kezdeményezős típus valamiért. Inkább csak próbáltam elérni hogy ő lépjen. Mindig nézegettem a történetét és egyszer bereagáltam egy imádással. És írt is. Szóval elértem hogy ő kezdeményezzen. Beszélgettünk, de nem tartott nagyon sokáig és így abbamaradt. Én továbbra is nézegettem hiába telt az idő. Mostanában is el tudtam érni hogy beszéljünk. Úgy voltam vele hogy mikor beszélgettünk az már régen volt, azóta változtunk mindketten, biztos érettebbek lettünk már úgyis jobban elbeszélgetnénk. És így is lett. Több hétig beszéltünk egyre komolyabb lett a dolog, találkoztunk is. 1-2 alkalommal meg tudtuk oldani a távolság ellenére is, de be kellett látnunk hogy ez így nem lesz jó. A kapcsolat sem működne így nagyon. Nem egy helyről vagyunk, nem tudjuk azt mondani a másiknak hogy gyere már át vagy nem jössz- e ki kicsit, vagy bármi. Nem tudunk minden nap együtt lenni csak hetente tudtuk volna kivitelezni. Hiába jól ment volna minden, ez így nehézkes lett volna, előbb utóbb úgyis megterhelne ez az egész, érzelmileg is, hogy nem lehetünk a másikkal bármikor. Az összeköltözés még eleve messze lenne mert még ahhoz sehol nem vagyunk. Odáig el is kéne azért jutni. Most jelenleg nem tudjuk ezt úgy alakítani hogy mindkettőnknek beleférjen ez az egész. Jó is lenne ha egy helyről lennénk de sajnos nem. Beláttuk hogy az egészbe csak ez a baj, hogy nem egy helyről vagyunk. Hiába ezenkívül minden jó, ez így nem menne most. És így hagytuk a dolgot bele se kezdtünk inkább. Semmi rossz szavunk nem volt egymáshoz és semmi harag nincs, ugyanúgy ismerősök vagyunk csak nem beszélünk.

Viszont én kb ilyen másfél év múlva ott fogok tartani, hogy egyetemre megyek. Itt a közelben nem igazán van lehetőségem, szóval pestben gondolkodok. Ott lenne helyem, akárhova tudnék menni mert találnék a terveimnek megfelelő oktatási intézményt. Ezt mondtam is neki hogy később lehet már én is ott lennék, de addig ez nem lesz megoldható.

Tehát ő az én kiszemeltem aki most a témához kapcsolódik. Szerintem amúgy nincsenek véletlenek ilyen téren. Okkal van ez az egész, hogy olyan régen kinéztem magamnak és eddig eljutottam vele. Mikor régen beszéltünk az még semmi nem volt, gyerekesek voltunk. De most jóval tovább jutottunk és ennek úgy érzem lehet jövője még. Elértem hogy beszéljünk, elértem hogy felfigyeljen rám hogy megkedveljen hogy odalegyen értem, hogy találkozzunk hogy megcsókoljon meg minden. És ez jól esett. Szerintem ha már én is ott lennék pesten, akkor simán lehetne ebből valami, könnyebb lenne már minden. És ez is simán eljöhetne.

Szerintetek ha majd ott jár az idő hogy én is ott leszek, felkereshetném-e? Ha egyikünknek sem lesz kapcsolata meg semmi, akkor ha újra keresném és beszélnénk, abból nagyon jó dolog lehetne. Biztos ő is jól venné ezt az egészet, örülne neki.

Mit gondoltok erről? És meséljétek el ti is ha voltatok már hasonlóan ilyen helyzetben, hogy egy kiszemeltetekkel később összejöttetek.