Utálom mégis szeretem, ez lehetséges?

Azt hiszem most élem meg életemben az első szerelemet. Van egy fiú, aki lassan 1 éve tetszik. 1 hónapja kezdtem érezni valami sokkal többet iránta és sokkolt az észrevétel. Kíváncsi voltam milyen érzés a szerelem viszont ez eléggé úgy tűnik, hogy viszonzatlan marad. Érdekes módon teljesen bele vagyok bolondulva állandóan rajta jár az eszem minden pillanatban és sajnos nagyon féltékeny is vagyok bármikor másik lánnyal beszél. Utálom magam emiatt, ráadásul akaratom ellenére befolyásolja a hangulatom. A mégrosszabb eset az hogy osztálytárs és egyébként egy nagyon jó lány haverja vagyok, azon kevesek egyike akivel sulin kívül is találkozik. Mondhatni legjobb lány haverja vagyok, olyan dolgokat is elmondott már amiket a 10 éve ismert haverjának sem mondott még, nekem akit csak 1-1,5 éve ismert meg bátran elmondta.

Viszont teljesen értelmetlen a helyzet, mivel rendesen utálom az ember. Ilyen rossz személyiséggel nem találkoztam még. Egyszerűen gyűlölöm. Nagyon sok rossz tulajdonsága van és feldűhít. Életemben nem rühelltem senkit, talán ő az első, mégis egyszerűen belé vagyok zuhanva. Semmi okom rá. De képtelen vagyok elfolytani az érzést és racionális választ adni magamnak, hogy ha ennyire nem szeretem, akkor miért vonzódom hozzá.

Tökéletes ellentétem a srác. Én ez a tipikus életvidám, mindig boldog, folyamatosan jár a szám lány vagyok, ő meg a tökéletesen a másik oldal. Irritálóan más. Viszont mégis van valami mély kapcsolat közöttünk ugyanis akármennyire is utálja egyikünk a másikat, valami mégis vonz egymáshoz.

Én elmondtam neki hogy tetszik. Amikor még csak tetszett. Mondta, hogy ő nem akar szerelmes lenni mivel 4 évig teljesen magával ragadták már ezek az érzelmek és nagyon rosszul élte meg őket. Volt is közöttünk nagyon rövid ideig apró szexuális kapcsolat, de én nem éreztem magam erkölcsösnek és kihasználva éreztem magam, ezért megegyeztünk, hogy szimpla barátok maradunk, ha ő nem érez semmit. Azóta erősödtek az érzelmeim, de ő úgy tudja, hogy én már nem szeretem.

A lényeg hogy borzasztóan utálom az embert annak ellenére hogy nagyon szeretem. Bármennyire is gyűlölöm a teljes személyét a viselkedését az életfelfogását egyszerűen szerelmes vagyok belé...

Volt már valakinek hasonló? Esetleg tudtok ötleteket adni, hogy mit kezdjek ezzel az érzéssel?