Kezdeményezhetek lányként?

Most kezdtem a gimit és őszintén, fogalmam sem volt róla hogy már a 2. hónapban beleszeretek úgymond valakibe.

Tudom ez rettentő klisésen és elcsépelten hangzik. Viszont nem igazán tudom hogy mi lehetne a legjobb amit tehetnék. Osztálytársamról van szó, nem az a ‘non-stop üvöltök’ vagy ‘lenézek mindenkit mert én vagyok a legjobb’ típus.

Talán épp ez az egyik amiért felfigyelhettünk egymásra , ugyanis én sem vagyok az a teszem magam lány.

Egy jó ideje tart már ez igazából, odamenni a másikhoz még egyikünknek sem volt bátorsága, csupán azt vettem észre hogy valahogy reflexből őt keresem a tekintetemmel amikor belépek a terembe, órák alatt időnként egymásra nézünk viszont ha a másik épp arra fordul akkor teljesen másfele.. szóval szerintem ezt mindenki ismeri.

Ha olyan alkalom adódik hogy mi megyünk ki pl utoljára ketten a teremből akkor bár kerüljük a szemkontaktust, az a furcsa vibrálás vagy hát, nem is tudom hogy nevezzem viszont egyre erőteljesebbé válik és szinte fizikálisan is érzem ahogy ő is így érez.

Tudom nagyon furán hathat ez így, de valóban így van.

Tudom hogy az a “társadalmi norma”, vagy mi hogy a fiúnak kell kezdeményeznie de szerintem nem muszáj ennek így lennie.

Elég szerencsétlen egy helyzet és elég szerencsétlenül is írtam le de ezt légyszi nézzétek el😅

Szóval gondolkoztam hogy ráírok majd valamikor, de nem igazán tudom hogy mit is írhatnék. Mármint nem egy szokványos dolog ez így, maradjak a sablon szövegeknél mint ‘szia, hogy vagy?

Ez elég idejétmúlt már szerintem meg elég átlátszó is. De csak nem indíthatok azzal hogy ‘Na szia tetszel és ennyi’

😅

Kíváncsi lennék a ti véleményetekre is, felesleges sértegetést pls kerüljük!

Jöhetnek olyan sztorik is akár hogy veletek hogy történtek meg az ilyen úgymond első lépések!