Eldobjam a biztosat a bizonytalanért?

Van egy srác akivel nemrég ismerkedtünk meg, de már egy csomót csókolóztunk,keresi a társaságomat,tök egyértelmű hogy összejönne velem és megbízható,normális. Az egyetlen problémám vele az,hogy úgy nem nagyon érzek iránta semmit. Vagyis kedvelem és lehet hogy később éreznék valamit csak kell egy kis idő,de nem tudom

Viszont van egy másik fiú. Aki balhés,kiszámíthatatlan és cigizik,egy ideig füvezett, lóg, rendőrségi ügyei is voltak stb. Szóval ő meg egyértelműen rossz választás lenne. Nos pár hónapja kellettem ennek a srácnak nagyonis,de akkor elszúrtam,visszautasítottam, aztán már ő is engem és azóta is csak szórakoztunk egymás érzéseivel de én meg azóta sem tudtam elfelejteni és úgy érzem hogy őrülten akarom.

Én tulajdonságilag kb a két srác között állok,a másodikhoz képest én vagyok a jókislány, de az elsőhöz meg inkább rossz(és őszintén félek elrontanám mert pl ma is kipróbáltattam vele a cigit). A barátnőim véleménye szerint is az elsőt kéne választanom,a közös baráti társaságunkból meg lehet hogy egyenesen kitagadnának amiért csak "hülyítettem". És én is tudom hogy jobban járnék de aah. A második sráccal minden olyan bonyolult és lehet hogy csak lelki fájdalmat okozna. De nem tudom elfelejteni amikor pl együtt aludtunk és fáztam,ő meg betakart és átölelt,amikor azthitte hogy alszok simogatott, vagy amikor részeg voltam és vigyázott rám puszilgatott,végig fogta a kezemet. És megőrjít hogy akkor nem mentem bele vele. De mások szerint egyértelműen még mindig odavan értem(ráadásul a dolgok amiket előbb írtam már ezután történtek). És egy hete csakúgy kihívott kettesben talizni, hogy beszélni akar velem vmiről,de tök egyértelmű volt hogy az a dolog már nem aktuális és csak átlátszó kifogás volt.

És isteneem szerintetek mi lenne a helyes? Ha a józan észre vagy a szívemre hallgatnék? Ráadásul a második sráccal mégcsak nem is biztos a dolog