Mit javasoltok mit lehetne tenni?

2018 november elején össze jöttem volt egy pasival. 2019 februárjában szakítottunk. A szakítás oka az volt, hogy másba lettem szerelmes de a pasinak is több lány tetszett rajtamon kívül. Én ezt nagyon nem tudtam elfogadni s így szakítottunk. Azután ritkán beszéltünk. Akár milyen lányról volt szó féltékeny voltam de ugyanúgy ő is ha valami pasi került szóba. Külföldön dolgozott és április 29-én amikor hazajott volt kibekultunk és azóta is együtt vagyunk.

Nem tudom hogy mas mit mond erre de sok embernek nem tetszik hogy együtt vagyunk s mindenki csak a rosszat akarja. Voltak vitaink ez alatt a 2 év alatt de mindig vannak hullámvolgyek. Azért kezdtük újra mert nem bírtam ha más lányról beszélt s ugyanúgy ő is ha én más pasirol beszéltem. Mind a ketten megbantuk a hibankat amik akkor voltak.

2019 augusztusában egyik nap telefonált volt és kiment az udvarra. Én pont mosogattam és indultam ki hogy öntsem ki a vizet s ő azt mondta a telefonba egy lányról hogy jól néz ki. Amikor meghalottam nagyon mérges lettem s még kérdi mi a baj. Egész nap haragudtam rá ő pedig csak azt mondta hogy csak azért mondta mert akivel telefont azt mondta hogy jól néz ki. Hát azért mert ő azt mondta még nem kellett volna azt mondja. Jobban nem megyek ebbe bele mert nem ez a fontos.

Tegnap anyum az ő mamajanal volt és amikor a mamája s az unokája beszélgettek telefonon olyan dolgokat beszéltek ami eléggé fontos. Anyu elmondta hogy mit beszéltek. Röviden elmondom hogy miről volt szó. A mamája azt mondta hogy amikor rendbe szedi a házat majd amikor nekünk is lesz majd jut egy szoba neki is a nagy házba. De ezt csak anyum mondta el a barátom nem. S hiába utalgattam rá ugyse mondta el. Tudtommal én is kéne tudjak arról hogy mit akar. Sok kérdés jár a fejembe s ketelkedek s bizonytalan vagyok s nem tudom mit csináljak. Ez amit a mamajaval megbeszélt csak velem nem rosszul esett. S én így legyek őszinte s mondjak el mindent? Mikor ő nem őszinte. Ez szokott lenni mindig amikor valaki felidegesiti s akkor csak az van amit a másik mond s ezt utálom. S a barátom nem tudja hogy tudom ezeket mert anyunak megigertem hogy nem mondok semmit.

Én meg iskolás vagyok s szerettem volna oda ki menni ahol ő dolgozik s arról volt szó hogy lesz is belőle valami. De nem kérdezte se semmi. Ha azt akarja hogy ne menjek akkor mondja azt s ne a kifogásokat keresse.

Segítsetek kérlek mit lehetne tenni, mert nagyon össze vagyok zavarodva és bizonytalan vagyok!

Az biztos hogy én nagyon szeretem de mindjárt rá jövök hogy nem is ismerem igazán.