Hogyan utasíthatnám vissza az udvarlómat úgy, hogy ne tegyen kárt magában?

(Folyt.)

Mindezen hosszú bevezető után…:

Én azt javasolnám, hogy ha van rá lehetőség, mindenképpen személyesen intézd az elutasítást. Tudom, hogy ez a járványhelyzetben nem biztos, hogy kivitelezhető, de másfél méterről személyesen beszélgetni is jobb, mint SMS-t vagy Facebook üzenetet küldeni ilyen esetben.

A következő, hogy mindenképpen kettesben intézd vele a beszélgetést - amennyire ez kivitelezhető. Ez többek közt azért nagyon fontos, mert ha ezt esetleg egy csoportban intézed, és mindenki látja a visszautasítást, akkor az ő „státusza” abban a közösségben csökkeni fog (ennek bonyolult szociáldinamikai okai vannak, most nem részletezném). Tulajdonképpen így abban tudsz segíteni neki, hogy ha a jövőben ebből a csoportból tetszik meg neki valaki, akkor nem csökken a jövőbeli kapcsolat kialakulásának esélye a te korábbi elutasításod miatt.

Ha valóban labilis lelkivilága van, és valószínű, hogy ki fog borulni, akkor érdemes úgy intézni, hogyha mindketten végeztetek a mondandótokkal, akkor utána közvetlenül tudjon beszélni valakivel, akiben megbízik (szülő, testvér, barát, tanár, pszichológus, stb.), vagy hogyha ilyen nincs is, akkor legalább legyen ott valaki, aki figyel rá. Nem kell, hogy az illető ott legyen veletek a beszélgetés során (sőt!), de pl. érdemes lehet úgy alakítani, hogy vagy náluk intézzétek, vagy a közelükben (mondjuk a házuk előtt, egy közeli parkban, stb.), és ha esetleg nagyon kiborult, akkor hazakíséred és diszkréten megmondod a családtagnak/barátnak, hogy rossz hírt közöltél, és most kicsit figyeljenek jobban rá. Nem kell elmondani, hogy mi a szitu, azt majd elmondja az udvarlód, ha akarja, elég annyi hogy most jobban figyeljenek rá.

Ha olyan családi háttérből jön, hogy nincs támogatás és barátok sincsenek, akkor miután meghallgattad őt is, végső esetben (ha bírod lelkileg) felajánlhatod, hogyha esetleg nagyon rosszul érzi magát és neki is belefér, inkább hívjon fel, ahelyett, hogy magát bántaná (ha nem bírod lelkileg, az is teljesen OK, ekkor érdemes lehet néhány segélyvonal telefonszámát összeírni és odaadni neki – ez is több, mint a semmi). Nyugodtan mond el neki, hogy ez nem jelenti azt, hogy meggondoltad magad – hangsúlyozd inkább azt, hogy te is tudod azt, hogy mennyire tud fájni a viszonzatlan szerelem és ilyenkor jobb, ha kibeszélni a dolgokat magából az ember – akárkinek. Lényeges, hogy itt ő döntse el, hogy akar-e élni ezzel a lehetőséggel – ha viszont felajánlottad, akkor nagyon fontos (!), hogy valóban vedd fel azt a telefonhívást és hallgasd végig, amíg kiönti a lelkét. Tudom, hogy itt lényegében arról van szó, hogy „lelki szemetesláda” leszel egy ideig és ez kellemetlen; de ha valóban nincs senkije, akkor ezzel rettenetesen sokat tudsz segíteni.

Szerintem jó, ha elmondod neki azt is, hogy ez az egész elutasítás dolog köztetek marad: te nem beszélsz róla senkinek, hogy kikosaraztad, hagyd meg, hogy ő mondja el bizalmasan annak, akiben megbízik – ha akarja. Így elkerülhető az, hogy kinevessék a „sikertelensége” miatt. De ekkor tényleg ne „dicsekedj” azzal senkinek, hogy visszautasítottad. Magadba elrakod a dolgot az egódnak esetlegesen, hogy „na bejövök valakinek, aki nekem nem”, másnak nem kell tudni erről.

Ha esetleg nyilvánvaló volt az iskolában/más társaságban hogy udvarol neked, és rákérdeznek (ha nem kérdeznek rá, igazából szóba se kell hozni), hogy ez miért maradt abba, akkor üsd el valami olyasmivel, hogy „… igen, azt hittem, hogy bejövök neki, de rákérdeztem/megbeszéltük és igazából nem volt annyira komoly a dolog…”. Még jobb, ha megbeszélitek, összehangoljátok, és ő meg valami olyasmit mond (ha kérdezik egyáltalán), hogy „...igen, kedvelem, bár lehet kicsit intenzívebben fejeztem ki magam, mint kellett volna…”. Persze ettől ő még beléd lesz zúgva, de kívülről így olyan, mintha semmi komoly dolog nem lenne és nem sérült senkinek a „státusza” a visszautasítástól.

Lényegében az egyik legfontosabb dolog ez: ne alázd meg sem társasságban, sem kettesben. Ahogy az érzelmek nem döntésen alapulnak és neked sem lehet felróni, hogy nem jön be neked, úgy szintén ne nevesd ki azért, mert ő éppen téged szeret – ő se tehet róla, hogy pont te tetszettél meg neki. Mindenképp mond el neki azt, amit a kérdés kifejtésében is leírtál: hogy te is tudod milyen érzés a viszonzatlan szerelem, hogy átélted (az is jó, ha ezekről konkrétan mesélsz - kivel/hogyan/miért élted át), nem kívánod senkinek, és szerinted még mindig jobb hamarjában elfojtani a dolgot, mint hitegetni a másikat. Szerintem az is tök jó, ha elmondod neki, hogy miért nem utasítottad vissza azonnal a korábbi „randi-felhívást” és bocsánatot kérsz emiatt. Ez azért is pozitív, mert ekkor látja, hogy te is hibázol, nem vagy tökéletes, ellenben képes vagy érzelmileg beleélni magát a helyzetébe, és felfogni, hogy ez miért esik neki rosszul.

Valószínűleg azért nem mondta ki konkrétan, hogy „szeret” mert ez a szó egy elég komoly elköteleződési szándékot sugall, és ezzel viszonzatlan érzelmek esetén szinte mindig felborul az egyenrangúság a felek között: a mellérendelőből („ebből még bármi lehet”) egy egyértelmű alá- (aki szeret) /fölé(akit szeretnek) - rendelő viszony alakul ki. Az „alárendelt” személyt pedig hajlamos a társadalom (és a fölérendelt) stigmatizálni: innentől kezdve nem lehet jelleméből adódóan kedves, segítőkész, figyelmes, támogató, stb. mert mindent „csak” azért csinál, mert a szerelem beteljesülését várja cserébe - a szemükben az addigi pozitív jellemvonások tranzakciós tételek lesznek. Ez nagyon megalázó szerep, érthető hogy senki sem akar belekerülni. Szerintem a legjobb, amit ilyenkor tehetsz, az az, ha elmondod az udvarlódnak, hogy mivel te is éltél már át ilyet, és nagyon utáltad, ezért köztetek nem lesz ilyen, nem változik semmi, ugyanúgy tekintesz rá, mint ezelőtt, ugyanúgy egyenrangúak vagytok. Lehet, hogy ő nem fogja így érezni, de fontos hogy kimondjad, és valamennyire megnyugtassad ezzel. A másik dolog, hogy „fölérendeltként” nagyon kevesen rendelkeznek elég érzelmi intelligenciával ahhoz, hogy ne használják ki a másikat. Szóval, ha ezt komolyan gondolod, akkor nincs „lécci írd meg a matekleckém!”, „lécci hozz egy kávét a büféből”!, „lécci hozd a táskámat!”, stb. (nem azért mondom, mert feltételezem, hogy ilyen vagy; azért mondom, mert sajnos nagyon sokan ilyenek). Ebben az esetben szerintem szívességet csak elfogadni szabad, kérni nem, és abból is csak az olyan kisebbeket, amiket tudsz és fogsz is majd viszonozni. Erre nagyon figyelj oda, mert tényleg nehéz megállni a dolgot és hihetetlenül csúszós a lejtő.

Ha esetleg később ajándékokkal kezdene bombázni, akkor utasítsd vissza valami olyan szöveggel, hogy „... nagyon örülök hogy gondoltál rám, de nem szeretném elfogadni, mert én nem fogom tudni viszonozni ezeket, és akkor rosszul fogom érezném magam! De ennek ellenére a gesztus jól esett…”. Ez azért jó, mert így nem/kevésbé bántódik meg – nem azért nem fogadod el, mert rossz az ajándék, vagy rossz a személy, aki adja, hanem benned rossz érzéseket keltene az, hogy nem tudod viszonozni – és mivel szeret, alapvetően nem akar majd neked rosszat okozni. Ha virágot ad, azt azért fogadd el, az nagyon tud fájni egy srácnak, amikor még a virágot is visszautasítják (de itt is elejthetsz olyan megjegyzéseket, hogy pl.: „a kisebb csokrokat jobban szeretem, könnyebb őket hazavinni”).

Felmerült itt több hozzászólásban is a „maradjunk barátok” szöveg. Én ezt nagyon nem javaslom, ez tipikusan olyan megjegyzés, hogyha valaki szerelmes beléd, és elutasítod, ezzel csak megforgatod benne a kést. Nem tudom ki találta ki ezt a sablon szöveget, de sajnos a való életben ez inkább úgy fordítódik, hogy „megcsókolni nem foglak, de nyalhatod a s*ggemet!”. Képzeld el a szituációt, hogy valakit őrülten szeretsz, aztán nem csak hogy visszautasít, de jön ezzel a szöveggel. Nyílván nem fogsz nemet mondani, mert szereted a másikat és nem akarod megbántani. Ha többre vágy, te vagy a hibás, mert nem tiszteled a döntését, ha fáj, hogy nem kaphatod meg, és nem bírsz a közelébe lenni, akkor te vagy a hibás, mert nem vagy elég jó barát. Amíg ő szerelmes beléd, addig nem lesztek barátok, ez nem így működik. Bár nem tudom milyen mértékű ez a barátság a te részedről – nem csak az ő oldaláról van a „ha szeret, akkor lenged” dolog. Ugyanúgy, ha te is tiszteled, mint embert, akkor nem fair ilyen „hitegetésekkel” mint a „maradjunk barátok” szöveg magadhoz láncolni.

Én inkább valami ilyesmi vonalon próbálkoznék: „Figyelj, én is voltam ilyen szituációban. Tudom, hogy ez most nehéz neked. Nem tudom, hogy alakul a kettőnk kapcsolata ezután – én annak ellenére, hogy nem vagyok beléd szerelmes, barátként élvezem a társaságodat és szeretném, ha ez megmaradna köztünk. Ugyanakkor tudom azt is, hogy ez most neked nagyon fájhat és nem biztos, hogy te is szeretnél az én társaságomban lenni. Valószínűleg most neked nehezebb a kettőnk közül, de ugyanakkor te érzed jobban, hogy neked mire van szükséged – én elfogadom azt is, ha nem akarsz velem lenni többet. Ha ez most már végleg így lesz, akkor csak annyit szeretnék kérni, hogy maradjon meg az alapvető tiszteletünk egymás iránt. Ha pedig a jövőben akármikor úgy érzed, hogy esetleg túljutottál ezen, akkor én örömmel veszem, ha felkeresel. Szeretnék valami olyan megoldást találni, ami neked is megfelel. Nyugodtan gondolkozz a dolgon, és szólj, ha majd sikerült dönteni!” Ezzel átpasszolod neki a labdát, és lelkiismeret furdalás nélkül dönthet amellett, ami neki kényelmesebb.

Előjött az előző kommentekben az is, hogy szúrd le, amiért „öngyilkossággal fenyegetőzik”. Én óvatosan bánnék ezzel, mert ez kétélű dolog. Ha nem gondolta komolyan, akkor valóban érdemes rá felhívni a figyelmét, hogy nem túl etikus módszer ilyenekkel zsarolni. Ha viszont komolyan gondolta, te ellenben megvádolod azzal, hogy ez csak „gyerekes fenyegetőzés”, az pont olyan mintha kinevetnéd és lekicsinyelnéd a problémáit, amivel csak még jobban izolálni fogja magát, mert úgy érzi majd, nem értik meg. De akkor már segítséget sem fog kérni, tőled legalábbis biztosan nem. Szerintem többet érsz vele, ha leszúrás helyett egy mélyebb beszélgetés során felhozod a dolgot és rákérdezel, hogy komolyan gondolta-e, de előtte biztosítod, hogy elmondhatja őszintén, ez kettőtök között marad, és nem fogod ez alapján elítélni. Ha nem gondolta komolyan, akkor elmagyarázod neki, hogy miért etikátlan ilyennel fenyegetőzni. Ha pedig tényleg komolyan gondolta, akkor segíthetsz neki keresni egy szakembert.

Komoly szándék esetén, én nem forszíroznák olyan mondatokat sem, hogy „ha valóban szeret, akkor ne okozzon neked fájdalmat”. Ez megint csak azért rossz, mert patthelyzetbe hozod – csak az mondod, hogy mit ne csináljon, de nem mutatsz alternatívát, pláne nem megoldást. Ez kicsit olyan, mintha azt közölnéd: „a saját lelki békém érdekében továbbra is elvárom, hogy te ugyanígy szenvedj”. Másfelől nem biztos, hogy ő abban az állapotban a saját nézőpontjából a valódi szeretetet ugyanúgy értelmezi, mint ahogyan te értelmezed.

Volt a korábbi hozzászólásokban még egy dolog, amit problémásnak éreztem: az „ajánlj neki másik lányt” dolgot. Nem tudom, milyen a mostani 16 éves korosztály habitusa – ha valakinek csak egy lány kell, akárki, akivel lehet „barátnőzni” akkor ez a javaslat lehet működőképes. Ha viszont az udvarlód valóban szerelmes, és a személyiséged/értékrended vonzza, akkor nem fog egyik pillanatról a másikra kiszeretni belőled és beleszeretni másvalakibe. Meg gondolj bele, mennyire érzéketlen azt mondani valakinek, aki nagyon szerelmes, hogy „figyelj, engem nem érdekelsz, de ott a maradék, abból válogass inkább…!”.

Még eszembe jutott az is, hogy szerintem az is jó lehet, hogyha – attól függetlenül, hogyan alakul a további kapcsolatotok – ezt az egész elutasítás dolgot nem hozod fel többet, és maximum akkor beszéltek róla, ha ő hozza szóba. Szerintem ez is segíthet abban, hogy nincs az esetleges kudarcélmény újra meg újra az orra alá dörgölve. Nyugodtan mond el neki is, hogy nem akarod ezt majd az orra alá dörgölni, úgyhogy a jövőben csak akkor fogtok beszélni erről, ha ő hozza szóba.

Ha te végigmondtad a mondandódat, akkor várd meg, hogy mit reagál, és bátorítsd, hogyha úgy érzi, szeretne valamit/akármit mondani, ami a témához kapcsolódik (ő hogyan látja a dolgokat, miért csinálta ezt/azt, milyen érzései vannak, stb.) akkor te meghallgatod. Még talán azt érdemes lehet hangsúlyozni, hogy amikor elmondod neki hogy te nem vagy belé szerelmes, és neked nem jön be, akkor tedd hozzá azt is, hogy ezek a te egyéni érzéseid, és preferenciáid, nem általánosan van vele olyan probléma, ami miatt ő, mint egyén nem szerethető.

Még talán annyi, hogy elképzelhető, hogy ha nagyon szenzitív alkat, akkor olyan lelki állapotba lesz, amiben nem tudja majd rendesen feldolgozni az elutasítást. Nem biztos hogy valaki ilyenkor letargiába esik, láttam már olyat is, hogy valaki agresszív lesz. Ha odáig fajulna a helyzet, hogy esetleg elkezd sértegetni, meg mindennek lehordani, akkor próbáld meg megérteni, hogy amiket mond az a csalódottsága, és alapvetően nem neked szól. És ennek nem az a lényege, hogy felmentjük a bunkó viselkedés alól, hanem az, hogy (habár tudom, hogy ez nehéz) ilyenkor ezt nem szabad magadra venned – majd valószínűleg lenyugszik és rettenetesen fogja szégyellni magát. Az ilyen helyzetek miatt mondtam még az elején – mert ilyenkor ez talán az egyetlen, amit tehetsz, amennyiben van türelmed foglalkozni a másikkal -, hogy el kell döntened, mi lesz a hozzáállásod, és megpróbálni nyugodtnak maradni. És félre ne értsd, ennek nem az a lényege, hogy ő szidhat téged, neked pedig tűrni kell. Nem kell, akármikor fel lehet állni és elmenni, ha úgy érzed, ez neked már sok. Ennek pont az a lényege, hogy egy ilyen szituációban legalább az egyikőtök biztosan éretten viselkedik (ez esetben te). Ez pont arról szól, hogy neked van egy fix hozzáállásod a dologhoz, amiből nem hagyod magad kizökkenteni. Valamint ugyanakkor arról, hogy felismerted, a vitát nem megnyerni kell, hanem a problémát megoldani. És ha látja, hogy te nem vagy partner a vagdalkozásban, és értelmes kommunikációra törekszel, remélhetőleg ő is észbe kap, hogy meg kell próbálni kordában tartani az indulatait. Természetesen ha társaságba próbálkozik ugyanezzel, akkor már szerintem is felesleges bármiféle empátiát gyakorolni, rakd helyre nyugodtan az egóját.

Látom közben szerncsésen alakult a dolog, meglett a megoldás.

De!

Azt sose feledd, hogy vannak olyan emberek, akik azzal, hogy azt irják, hogy "ha velami lesz/nem lesz, akkor önygilkosak lesznek" csak érzelmileg akarnak zsarolni!

Jelen esetben nem ez a helyzet, de ne feledd, mindíg mérlegelj!

Ne vegyenek rá olyanra, amit nem akarsz!