Szeretett már így valaki?

Én is pont ugyanígy vagyok..

Szerintem lesz más aki ha ugyanannyira nem is, de valamennyire megfog és csak rá fogsz koncentrálni, teljesen rá fogsz hangolódni úgy hogy csak ő lesz az életed középpontja. Persze megértem ha szerinted az a fiú az igazi neked, nem hiába érzed ezeket belül, tudom mennyire kivételes és különleges minden ami csak róla szól. Lehet hogy tényleg egész életedben csak rá fogsz igazán vágyni, hiába lesz más. Ha meglátnád vagy valami akkor ugyanúgy hatással lenne rád. Szerintem ez életünk végéig bennünk marad, ha róla van szó elfog az a különlegesség ami számodra elválasztja minden másik fiútól. Tudom milyen. De lesz más, aki ha hasonlót ér el nálad akkor minden jobb lesz és rá tudsz majd koncentrálni, vele akarsz lenni. Lehet hogy már aztán az a fiú nem fog érdekelni úgy és nem gondolsz már rá intenzíven, de benne van hogy még akkor is hatással lesz rád. Viszont az is fontos tényező, hogy milyen az a fiú, miként viselkedett veled. Ha lehetne valamit kezdeni és lehet rá esély hogy legyen valami, akkor merj lépni, ez nagyon fontos ne csak várd a csodát, ilyen esetben tényleg muszáj tenni akár lányként is. Ha nyerhetsz vele akkor tegyél valamit nyiss felé. De ha csak ignorált, játszott veled vagy hülyített és sose volt szándéka akkor hagyd. Ha tisztán átlátod majd a dolgokat akkor rájössz hogy semmi értelme. Sajnos be kell látni. Ha ennyire odavagy valakiért aki talán semmibe nem néz, akkor ne aggódj nem kár érte nem érdemli meg hogy rajongj érte. Nem érdemel ekkora figyelmet. Egyedül csak majd az aki mindent megtesz érted.

Ha azért taszítod, mert szeretettel voltál felé, akkor hidd el, nem olyan jó ember, mint hiszed most róla.

Vagy tulajdonképpen mi baja veled?

Én is hasonlóan érzek egy fiú iránt, lassan másfél éve. Volt úgy, hogy biztosan tudtam, hogy már a kiszeretés fázisában tartok, de aztán azon kaptam magam, hogy újra a közösségi oldalakon kutatok utána, újra elképzelem, újra a fotóit nézegetem. De ő eddig nem igazán mutatott érdeklődést az irányomban, szóval nem merek lépni. Az elején nem mertem hozzászólni és a közelében durván izzadtam.

Már egy csomó "levelet" írtam neki egy füzetbe, amiket néhanapján visszaolvasok. Sokszor majdnem közöltem vele, hogy „Bocsi, beléd szerettem.“

Csak rá vágyok. Kissé kellemetlen ez az örökös várakozás, olyan, mintha belülről egy fémszerkezet feszítene szét.

De, kissé elkanyarodtam a lényegtől. Szóval igen, ez a ki-be szeretős dolgot nekem is volt szerencsém megtapasztalni.

Fix úgy vagyok mint a négyes. Én is elkezdtem megutálni, aztán mégse utáltam, hanem sírtam érte. Fotókat nézegettem róla, nyomoztam a közösségi oldalakon, ismerőseit is nézegettem, mindent. Elképzeltem milyen lehetne vele aztán szomorú lettem mert mi van ha nem lesz így.

A mi történetünk elég komplikált, mert nem is egy nyelvet beszélünk meg amikor ő elkezdett jeleket mutatni, akkor én kerültem meg ignoráltam egy csomót. Ügyes vagyok:) így most azt hiszi hogy nem érdekel:) pedig nagyon. Na de mindegy

Szia,

Elmosolyodtam, ahogy olvastam a kérdést meg a válaszokat, eszembe juttattátok az első szerelmemet:)

Alapvetően ilyenkor azt kell tudatosítani magunkban, hogy normális, ha valaki nyomot hagy bennünk. Egyáltalán nem "kell" elfelejteni, minél görcsebben próbálkozol, annál megszállottabb leszel.

Lehet, hogy az útjaitok összefutnak még, lehet, hogy csak azért volt az életedben, hogy megtanítson valamit.

Egyszerűen van, hogy a szeretetet, amit át szeretnénk adni, valaki nem tőlünk szeretné megkapni, és ez teljesen normális.

Úgy kell felfogni, hogy több lettem általa, jobban megismertem önmagam és már tudom, hogy mihez hasonló érzést keresek. Ne aggódj, bőven lesznek még emberek az életedben, akik miatt megkérdőjelezed a szeretet fogalmát és biztos vagyok benne, hogy lesz, aki ugyanezt viszonozni is fogja, a megfelelő helyen és időben:)

Anno azt hittem, meghalok, annyira fájt, hogy nem akart tőlem semmit, mikor én viszonzást nem várva mindent odaadtam volna neki, de ilyenkor arra kell gondolni, hogy ha szereted, akkor azt szeretnéd, ami neki a legjobb és amire ő vágyik. Ilyen az önzetlen és feltétel nélküli szeretet:)

Minden nap eszembe jutott, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ha eszembe jut, már nem fáj, hanem mosolygok, hogy "volt egy ilyen is".

Nálad is eljön ez a pont és az az ember, aki majd kivált belőled egy teljesen új érzést!:)

21/l