Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek lehetséges?
Tudom néha a tinik oltári nagy baromságokat találnak ki, de van amikor (sajnos) ez igaz is.
Nos, tudom elég hihetetlennek hangzik de lehetséges olyan hogy van egy ilyen nem is tudom pontosan megmagyarázni milyen kötelékem egy fiúval, őt viszont nem tudom hogy érez, de valami összeköt bennünket. Szerelmes vagyok, de ennyire erős, és ennyire érezhető a kötödés? Amikor messze vagyok tőle(lásd: Online oktatás), akkor üres vagyok, próbálok valakibe belekapaszkodni, általában ha szerzek magamnak párt később ellököm, mert ben tudom egyszerűen szeretni, üresnek érzem magam, de amint a K.(hívjuk K-nak a kedves fiút)-hoz közel kerülök, egésznek érzem magam, már vagy 1-2 éve ez megy, a gyomromban a pillangó, izgalom, félelem. Mindig egyszerre zúdul rám, de amikor távol vagyunk egymástól, üres vagyok és nem érzem magam egésznek.
A fiú bunkó velem, nem tudom minek véljem, állandóan beszól, na meg azt is tagadja hogy sosem tetszettem neki, pedig kétszer is megvolt, egyszer 5.-ik környékén. Egyszer meg 8.-ban azt hiszem. Letagadja ezt is, vajon lehetséges e hogy azért teszi ezeket velem, azért hazudik mert nem tudja mit érez, és fél?
És olyan rossz, amikor távol vagyunk egymástól sokáig, de tényleg nem tudok mást szeretni, másnál nem érzem ezt a lángolást, a hűséget, a szerelmet semmit sem. Azt mondják, engedjem el, de nem ilyen könnyű elengedni, és nem is tudom. Az a fajta ember vagyok aki sosem akarja feladni.
Ti mit gondoltok?
Rendben. 5.-ben Messengeren mindig irkált tőlem, mindig tőlem kért el mindent, akkor még nem nagyon tetszett, de tavaly miután visszanéztem a vele váltott üzenetemet akkor láttam ezeket.
Egyik angol órán éppen könyvet olvastam, mert untam az órát, a tanár már 3x szólt rám, mire a hátsópadsorból a srác felállt és miközben odajött az asztalomhoz, az alábbit mondta: Majd én kezelésbe veszem.
Erre az egyik lány osztálytársam megkérdezi hogy a könyvet vagy engem?
Erre csak nem válaszolt, láthatólagosan zavarban volt, és elvette a könyvemet és a padjához sétált, lapozgatta, és amikor többször hátra is néztem rá, hogy a könyvem jól van-e, rám nézett és tartotta a szemkontaktust és valami beszólt.
Egyszer matek óra volt(tudni illik eddig úgy volt h matekon kívül volt egy biztos helyünk elől, csak matekon ültünk el egyel arrébb lévő padba a barátnőmmel.) és igazából csomó szék volt, mindenhol, a padunk mögött mellet, és ügye a rendszeres helyem most üres volt mert matek volt, a csávó felállt hogy kicserélje a székét, és az enyémet vitte el, annyi szék volt de az enyémet.
Meg van hogy ha nem a bunkó paraszt fiú haverjai(osztálytársai) vannak mellette, akkor normális velem, nem minden esetben, egyszer nem volt eső óránk, ott voltak a mi normális fiú haveri körünk, meg barátnőm, és beszélgetni kezdtünk, kérdezte tőlem, aztán mindenkitől mi akarunk lenni, zavarban volt mert toporgott alig feltűnően, néha a szemembe nézett, de a testével felém volt fordulva.
Aztán tavaly év vége környékén, akkor kérdezte hogy tetszek e neki, akkor először azt írtam hogy sajnálom, aztán mondta barátnőm hogy mondjam azt hogy szívattam, és azt is írtam neki utána. Akkor azt mondta messengeren hogy akkor jó, mert elég cringe volt, meg amúgy sem tetszettem neki sohasem. "kicsit" fájt, de ebben volt hazugság, mert volt hogy tetszettem neki ebből levonva.
Általában állandóan piszkál, beszólongat, mások nagyon nem csak ő, állandóan hozzáfűz valamit ha engem szólítanak stb.
Kicsit kesze-kusza lett, de próbálom kibogozni. Az első ami egyértelmű, hogy idealizálod, de ez normális (főleg ebben a korban). Azaz egyfajta megmentőnek állítod be az életedben, aki mellett teljes lehetsz, mikor erre semmilyen jelek nem utaltak, sem ilyesfajta élményeket nem tudtál vele szerezni. Eleve 99%-ban bunkó és paraszt veled, a haverjaival együtt; lehet egy-két szünetben normális volt, de az sokat nem ér. Azért érzed ezt, mert szeretnél vele összejönni, csak közben nem a valóságot látod. Hűségről beszélsz, mikor lehetősége sem volt még ezt bizonyítani, nincs is köztetek érdemi kapcsolat.
Nyilván más érzéseit nem lehet teljesen átérezni, te tudod pontosan mi van benned, de inkább egy vágyódásnak tűnik, mintsem szerelemnek. Nem nagyon ismered, kb. mindig paraszt veled, nem látom mi lenne ebben az a nagy szeretet felé; de mondom, ezt te tudod. Én inkább azt gondolom, hogy olyan módon szólít/szólított meg, ami beindította a fantáziád és vonz, más pedig még nem tudott számodra szikrát pattintani ilyen módon.
Biztos az is beleszámít, hogy valamiféle rejtélyességet gondolsz a srác mögé, pedig a napnál is világosabb a helyzet. Bejössz neki, de 2x is elutasítottad, így tart hogy harmadszorra is off lenne. Nem tudja te akarnál-e többet és nem mer x határt átlépni. Bár ehhez hozzátartozik, hogy mikor végre lépett feléd és megkérdezte hogy tetszik-e neked, az egyik legrosszabb reakciót adtad. Viccelhettél volna ezer más módon, ami után nem azt érzi, hogy leszóltad és hülyét csináltál belőle, de ez már a múlt.
A sztorik amiket meséltél, hétköznapiak, mindenkivel megtörténtek. A köteléket amiről írtál, csak bemagyarázod magadnak: nem csak nem ismered eléggé, de nincs köztetek még haveri kapcsolat se. Tetszetek egymásnak és kész.
Mit érdemes tenni? Gondold át mennyire okés neked, hogy ultra paraszt veled, az esetek 1%-ban tud csak értelmesen beszélni. Nem a csípkelődésekkel van gond, hanem mikor alja bunkó. Az egy esetleges kapcsolatban is várhatóan jelen lesz, lehet amikor rosszul érzed magad vagy letört vagy, még egyet beléd rúg, csak hogy még jobban fájjon. Tök mindegy hogy a haverjaival többet csinálja vagy nem, csinálja. Ez a jövő zenéje, csak érdemes átrágni magadban ilyen viselkedést érdemelsz-e.
Ha úgy érzed nem ilyen személy, csak egy maszk és szeretnél közeledni, akkor lépj egyet. Beszélgess vele többet, próbáljátok jobban megismerni egymást. Keresd a társaságát, írj neki, kicsit bátorítsd néha. Csak fokozatosan, nem kell sietni. Figyeld hogy reagál rá, mennyire érdekled, mennyire viselkedik normálisan. Ha bunkó veled és aljas, vagy lekezelő, ne félj megmondani neki és kiállni magadért, akár lezárva a kapcsolatot. Nem kell neki megfelelni, hagyni kell akkor a ...ba.
Kitérnék még 1-2 dologra:
"általában ha szerzek magamnak párt később ellököm, mert ben tudom egyszerűen szeretni, üresnek érzem magam"
Ennek lehet az az oka, hogy nem olyannal jöttél össze akivel akartál, ami eleve probléma. Hisz akkor minek összejönni vele, ha nem is érzel semmit iránta? Legalább egy kezdeti vonzást, vagy érdeklődést, izgalmat.
Az üresnek érződés is furán hangzik. Ennek is oka kell legyen és az benned van, nem a srácokhoz kötődik. Lehet túl fiatal vagy és az a gond, nem tudom hány éves vagy pontosan. Lehet másról van szó, de akiről most áradozol, ugyanúgy elfogod lökni magadtól egy idő után, ha összejönnétek. Nem az ő részükről jön ez, hanem belőled. Ez nem jelenti azt, hogy világvége van és sírjunk, lehet csak valami apróság, pl. hogy túl gyorsan haladtok és nem adsz magatoknak időt az ismerkedésre. Lehet önbizalomhiány vagy egyebek. Lényeg hogy ezen is érdemes kicsit agyalni mi miatt lehet, nem jó jel hogy egyedül nem érzed jól magad.
Beszélgess többet a szüleiddel, mesélj nekik a srácról. Anyukád örülne ha megosztanád vele ezt a részét is az életednek, sok tanácsot tudna adni, aminek hasznát vehetnéd.
Köszönöm szépen a sok, sok tanácsot, 16 éves ifjú leány vagyok.
Igazából az üresség inkább rám ragadt az évek alatt, amiket átéltem, úgy mond "kiürítettek". Na igen, meg mérhetetlen önbizalomhiány is közre játszik!
Köszönöm még egyszer a segítséget!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!