Volt már veletek olyasmi, hogy elvesztettetek olyan embert az életetekben akit tudtátok senki se kárpótolhat?

Félek, hogy nem találok egy olyan fiút, aki mellett tényleg jól érezhetem magam és jól is néz ki.17 eves lány vagyok, eddig 1 komoly párkapcsolatom volt, akkor 15 voltam, de nem feküdtem le vele, csak orálisan elégítettem ki és ő is engem.1 évig voltunk együtt, Ausztriába ment ki tanulni, ezért úgy döntöttünk szakítunk. Ő 19 volt, tipikus intelligens, jól nevelt, jol kinéző fiú. Ő irányított, mellette biztonságban éreztem magam, szeretett, nagyon magabiztos volt, felnőtt módjára viselkedett mindig, felnőttnek éreztem magam, de tudtam, hogy nem vagyok az, mert nagyon sok mindent le kell tennem még az asztalra.Sokat voltam a lakásán, le akartam vele feküdni és csak a fájdalomtól féltem. Meg is próbáltuk, de nagyon fájt, ezért mondta, hogy várjunk ezzel, nem akar nekem fájdalmat okozni. Mellette őszinte lehettem, és ha nem ment volna el, mai napig boldogak lennénk. Félek, hogy sose fogok ilyen jó társat találni. Amióta szakítottunk szomorú vagyok, nem nevezném depressziónak, azert az súlyosabb. Olyan érzés, mintha megbotlottam volna, és azóta zuhanok és egyre rosszabb dolgok történnek velem. Nem volt sok megbízható ember az életemben, apukám kiskoromban meghalt, anyukám azóta sokat dolgozik, csak a munkájának él, sokszor van külföldön, én meg egyedül élem az életem, sok mindent magam csinálok. Amíg együtt voltam a barátommal, akkor voltam egész életemben a legboldogabb. Nem tudom mit tegyek. Ti mit tennétek a helyemben? Hozzáteszem: sose hittem az igaz szerelemben amíg o nem jott az életembe.