Hogyan tehetném ezen túl magam? Valóban nem alaptalan a félelmem?

Előre szólok, tudom kicsit hülye kérdésnek fog tűnni, de muszáj tanácsot kérnem mert nagyon rosszul érzem magam tőle.

Két éve szakítottunk volt barátnőmmel. Én voltam az első párkapcsolata/barátja, minden velem volt az első, első csók, első randi, első petting stb. Egy dolgot kivéve: a szexet. Ugyanis még azelőtt szakítottunk hogy ez megtörtént volna (egyszer majdnem sikerült, már kezdtük volna a dolgot de én mondtam hogy inkább máskor, mert a lánynál voltunk és otthon voltak a szülei, és kínos lett volna ha mondjuk véletlen ránk nyitnak).

Nos, nemrég teljesen véletlenül újra összefutottunk és beszélgettünk majdnem egy órán át. A találkozás után átmentünk Messengerre és ott is folytattuk a beszélgetést. Egy amolyan nosztalgiázós beszélgetés volt. A beszélgetés során, bár kedvesek és barátságosak voltunk egymáshoz, mondott két dolgot, ami nagyon rosszul esett és még mindig fáj ha belegondolok. Az egyik az, hogy bár örömmel gondol vissza rám és tényleg szeretett, de szerelmes nem volt. A másik az, hogy a szüzességét egy másik srác vette el.

Tudom, hülyeségnek hangzik, de amint ezt meghallottam, "kevesebbnek" éreztem magam. Úgy értem, hogy, bár hiába én voltam az első barátja, mivel nem én vettem el a szüzességét, lehet hogy kevésbé leszek neki emlékezetes, nem fog rám olyan örömmel visszagondolni mint arra a srácra aki elvette neki, stb. Már beszéltem pár lány barátommal erről és mindegyikük egyhangúan azt állította hogy ne stresszeljek ezen mert a lányok soha nem felejtik el az első barátjukat/kapcsolatukat, mégis olyan rosszul érzem magam. Ezért gondoltam, hogy titeket kérdezlek meg erről, hogy a félelmeim valóban nem alaptalanok? Illetve hogyan tudnám túltenni magam ezen az egészen? Tudom, hogy két éve volt, de nekem ez a lány volt az első olyan lány, aki viszonozta az érzelmeimet. Volt már előtte is kapcsolatom, de azok vagy csak amolyan "barátság extrákkal" kaliberű dolgok voltak inkább.

Előre is köszönöm nektek a válaszokat!

18/F