Hogy felejthetném már el végre?

Nem szeretném igazán részletezni a helyzetet, megpróbálok úgy fogalmazni, hogy körülbelül érthető legyen, valamint értelmes választ lehessen rá adni. Van egy fiú. Mint sejthető, ez a fiú kimondhatatlanul tetszik nekem, nem ismerem igazán, tudom, nem lehetek belé szerelmes, de ez több egyszerű fellángolásnál/vonzódásnál. Régen ő közeledett felém, én akkoriban távolságtartó voltam. Egy ideig nem találkoztunk, most egy iskolába járunk. Több, mint egy éve fogalmazódtak meg bennem az érzelmeim, mindent megtettem annak érdekében, hogy a közelébe kerülhessek. Köszöntem neki, írtam neki. Nem fogadta rosszul, egy ideig erős reményt keltett bennem, hogy sikerült a kapcsolat teremtés. Sajnos, bár nem voltak egyszerűek, rövidek a válaszai, ő mégsem írt magától nekem soha. Nem akartam zaklatni, még mindíg volt bennem remény, hogy egyszercsak írni fog, nem írt. Tavaly szinte megszokássá vált, hogy legalább köszönünk egymásnak, volt hogy ott ő kezdeményezett, de idén ez teljes mértékben el múlt én pedig túl bizonytalan vagyok ahhoz, hogy köszönjek. Tehát most egyáltalán nem bírok bármi féle kontaktust létesíteni. Tavaly is sokat sírdogáltam a történések (pontosabban a várt, de meg nem történt dolgok) miatt, de nem hagytam kihúnyni a reményt. Mostmár teljesen kétségbe vagyok esve, minden nap alig várom, hogy lássam, de ha látom a sírás kezd kerülgetni. Nem bírom tovább, el akarom felejteni ezt az egészet, de nem sikerül. Mostmár tényleg tovább akarok lépni, biztos vagyok benne, teljesen esélytelen már minden próbálkozásom. Nem elég elhatároznom, hogy nem gondolok rá többet, várni pedig az érzés elmúlására túl sokat vártam már, ki vagyok borulva, mert gyakorlatilag ugyan ott tartok, ahol az elején tartottam. Annyi külömbségel csupán, hogy a gondolata nem felvidít és ugrándozok tőle, mint egy szerelmes gerlice, hanem elszomorít és könnyeket idéz elő. Nem tudok koncentrálni, nem tudom mit tegyek. Előre is köszönöm a segítséget!