Ez ok a szakításra? Nektek is ilyen az élet most?

Azért írtam ide,mert érdekel más idegen emberek véleménye,mivel ők sokszor jobban látják a dolgot.

Szóval 2,5 éve voltam/vagyok együtt a barátommal de mostanság nem megy ez nekünk..azt tudom hogy most rossz helyzete van mert egyedül van de én mindig is próbáltam neki segíteni..viszont amikor megbeszélünk valamit akkor soha nem tartja magát ahhoz,mai is pl az volt megbeszélve hogy jön és a nagyszüleimnél leszünk egy kicsit. Ehez képest nem jött és egész hétvégén ezt csinálta hogy megbeszéltül találkozunk de ő nem jött...

Az igazság az hogy én is rosszul vagyok lelkileg..eléggé kilátástalan a jövőm,több rokonom is vírusos,barátaim nincsenek

Ő is szarul van lelkileg mert utálja azokat akikkel együtt él (koliban) és és persze soha nem mehetek oda,még 1 napra se..10km re lakik tőlem és sose találkozunk mert én elvagyok a sulival,ahol szintén egész nap egyedül vagyok meg hát munkám nincs mert turizmust tanulok..

Az hogy most összevesztünk ez teljesen kiborított..együtt mentünk volna szünetben kicsit kirándulni de nem,ne menjünk

Igen,tudom hogy úgy írok mint egy hülye 12 éves,de nem érdekel

Ez már ilyen h a következő az lesz hogy kiállok az ablakba és kiüvöltöm,hogy valaki segítsen.

Egyébként van saját házrészem(25%),saját kocsim,jogosítványom és ötös tanuló vagyok a suliban és a nyelvvizsgára készülök.

Ez mind szép és jó de jelenleg teljesen fölöslegesnek érzek minden megpróbáltatást,minden munkát,tanulást,erőfeszítést ugyanis nem tudom hogy lesz vége ennek nem beszélve arról h 1x vagyok fiatal,huszonéves és a semmivel mennek el az éveim. Áhh arról már nem is írok semmit,hogy apukámmal se találkozatok mert karanténban van.Családom az egyetlen akikre számíthatok,akik vannak nekem el fogják venni tőlem őket is.

Nyugtassatok meg hogy nem csak nekem ilyen szar most minden de tényleg MINDEN.