Van esélyem nála?

Suliban van,hogy direkt úgy beszél,hogy halljam, holott tudna halkabban is/ nem indokolja semmi,hogy hangosabban beszéljen, ha valamit kérek, szó nélkül megteszi,még ha nem is ér rá igazán, van,hogy néz,rajtakapom,elkapja a fejét, de van,hogy mintha rám sem merne nézni,vagy nem tudom. Amikor kérdezek,megváltozik a hangja és sokkal kedvesebb lesz,mint másokkal,lágyabb és simán viccelődik/viccelődünk,de komolyabban is el tudunk beszélgetni,ha mással beszélgetek, azonnal hozzászól ő is, ha viccelődünk,kivárja,hogy mindenképp ránézzek és megváltozik az arca, simán beszél a gyerekkoráról, azt hallottam, azért ezt nem tesszük meg bárkivel. Najó,ehhez a kérdés is kellett,hogy beszéljen róla,de minden feszélyezettség nélkül beszél bármiről velem, megértő és nem reagálja túl,ha bénázok,mintha extra türelme lenne hozzám. Mások már a falat kaparják,hogy értetlen vagyok,ő elmondja tízezredzerre is a legnyugodtabb hangján. :D Ha meglát,rögtön mondja,ami az eszébe jut, folyton "közlési kényszere van", mindezt lelkesen. ^_^ Ha mással beszél is, érzem,mintha a lendülete nekem is szólna. Csak engem nem szólít a nevemen,már feltűnt,hanem kér,vagy mond. Másokat mindenkit a nevén szólít. Ha véletlen másnak mondok valamit és nem hallja,egyből visszakérdez. :D

Mondjuk a sikerre hangolvában az volt,hogy kettősséget sosem érez az ember valaki iránt csak úgy,én meg folyton elbizonytalanodok. Van,hogy " véletlen" megérint.

Ha nem ért velem egyet, akkor is olyan finoman teszi,hogy mással nem csinál így,de mondom,tudja,hogy lehet velem poénkodni,mással más hangon,más stílusban beszél.

Van,hogy le sem lehet lőni,úgymond,annyira mondja, kissé azért hangulat ember,de akkor is kedves,ha rosszabb passzban van.

Volt,hogy ártatlan oltogatós beszólásban is megvédett mástól. :D Az én pártomon állt,pedig igazából random poén volt és őt érintette negatívabban. :D