Voltatok már úgy, hogy valakivel nagyon szerettetek volna együtt lenni, de mikor szemtől szembe voltatok hirtelen mintha a gyomrotok a nyakatokba lett volna?

A kérdés átlagos, de a történet mégse teljesen. 18 éves srác vagyok, elég nyílt/közvetlen, kedves és figyelmes, de az utóbbi időben történt velem egy olyan eset ami még sosem. Egy lány és köztem egy kisebb félre siklás történt (megjegyzem barátok vagyunk), de ez annál több, csak ő igen felénk és tart, hogy bármi komoly legyen. A lényeg az, hogy 2-3 hónapig nem beszéltünk, időközben 1 sráccal nagyon rövid időre összejöttek és mikor találkoztam vele rá vett, hogy beszéljünk úgy hogy én már próbáltam elfelejteni őt. Igazándiból sok volt ez nekem (mivel egyébként én fülig beleszerettem), hogy ott derült ki ő nem csak egy barát, de annál mégse mert még többet (ez ekkor derült ki) és a szülei is tudnak már róla, plusz az nem esett jól, hogy mással mégha rövid időre és hülyeség volt, de összejöttek. Ezek után amióta csak találkoztam vele vagy a közelében voltam mindig feszülten és rosszul éreztem magam, konkrétan hányás közeli állapot, mert annyira felkavart érzelmileg ez az egész és ennyire még sosem éreztem ezt a fajta ráparázást vagy nem is tudom miez max kicsi izgulás volt eddig. Biztos vagyok benne, hogy pszichés alapú a dolog, de nagyon rossz, hogy bármit tettem nem igazán segített rajtam és sajnos vele sem könnyű, mert tudom itt van a kutya elásva, de még nem igazán tudja mitévő legyen és ez sosem jó. Tegnap beszéltünk először nagyon émelygés fogott el, de miután kicsit kimentem telefonálni és visszamentem több órát is beszéltünk, de nem tudom hogy ez így marad-e. Egy gyenge sz.rnak érzem magam, pedig én tényleg próbálkozok.. hát ennyi a sztori, köszi ha valaki végigolvasta.:)