Ezek után hogyan nézhetnék a szemébe? Olyan szörnyen érzem magam!

Van egy srác akivel éppen a barátságunkból szerelem kezd kialakulni, vagyis én nagyon úgy érzem. A szüleim, nem akarok panaszkodni, de nagyon bántóan viselkednek velem, apám folytom megjegyzést tesz a testemre hogy ronda vagyok meg dagadt meg úgysem kellenék senkinek, anyám lopja a ruháimat, a sminkcuccaimat, mondván hogy rajtam ezek úgysem segítenek semmit. Őszintén minden barátnőm irigyli a "szépségem" és titkon tükörbe nézve néha én is annak látom magam, de a szüleim miatt ez nagyon ritka. Anyukám csak a hétvégén vállal 1 nap házimunkát a többi 6 mind az enyém, főzök, pakolok, mosok, mosogatok, takarítok, és ilyenek. Nem mondam el a srácnak mert az ő szülei tök jófejek és nem szeretek panaszkodni, mindig akkor videochatelek vele mikor főzök, azt szoktam mondani hogy élvezem és azért csinálom. éppen a sráccal beszéltem mikor apám (enyhénszólva ittasan elkezdett velem kiabáni, hogy haszontalan, ronda dagadt disznó vagyok és a hónapban másodjára van paradicsomos tészta pedig tudom hogy nem szereti, szabadkoztam hogy muszáj volt tanulnom mert már a tanár kérdezte mi van velem és nem tudtam boltba menni, úgyhogy ennyi volt itthon, ezt tudtam főzni. Aztán megint jött hogy ma melyik ruháját akarta felvenni, de nem mostam ki! A srác végighallgatta már a sírás kerüldetett mikor volt egy pillanatom kinyomni, szóval azt már nem látta hogy apám meg is pofozott. amióta ez a karantén van apa inni kezdett és akkor mindig ez van ha részeg. Annyira szégyellem magam. A srác ma megkérdezte hogy jól vagyok-e, csak annyit írtam hogy nem számít. Nagyon csalódott vagyok és szörnyen utálom magam hogy ezt végig kellett néznie, annyit tudott hogy nálunk itthon nem minden pont olyan mint náluk. Egyáltalán van fiú aki egy ilyen után folytatná a lánnyal?