Mi a gyógymód a reménytelen szerelemre?

A következő kis levezetésben részletezni fogom a kérdésem feltevésének a motivációját, ami egy kissé hosszú lesz. Ha nem szeretnék elolvasni, akkor megértem, viszont hálás lennék, ha ennek ellenére is válaszolnál a feltett kérdésemre, amire a történettől függetlenül is lehet objektiv választ adni.

21 éves vagyok bár még sosem volt barátnőm. Ezt nem a külsőmnek köszönhetem, hanem leginkább a torzult személyiségemnek és a személyiség zavaraimnak. Mondanom sem kell, hogy emiatt nagyon sok lány elutasitott és sosem kezeltek engem úgymond egyenrangúként magukkal. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az eddigi életem során még sosem volt semmilyen sikerélményem a lányok terén. A hosszú éves depressziónak és sikertelenségnek köszönhetően elég zárkózott lettem, ami nem csak a külvilágban felvett magatartási formáimra vonatkozott, hanem a közösségi médiában való létemre is. Ezalatt csak azt értem, hogy semmilyen tartalmat nem osztottam meg ezt követően, többek közt képet sem magamról. Kizárólagosan önközpontúvá váltam és nem törődtem a lelkem vágyaival, amik abban manifesztálódtak, hogy barátokat szerezzek vagy esetlegesen barátnőt. Elkezdtem a jövőmet tervezni és csak annak élni, hogy nagyon jó egzisztenciát teremtsek magamnak és egy jó életem legyen. Hála Istennek, ennek köszönhetően sikerült bejutnom egy egyetemre, ahol jól teljesitek, emellett lemondtam arról is, hogy legyenek barátaim, illetve barátnőm, csak is önmagamnak éltem bizonyos értelemben. Viszont ekkor egy olyan profánnak tűnő dolog következett be az életemben, amit mostanáig sem értek. Az Instagramon rá akadtam egy számomra nagyon szép lányra, aki elég népszerű is. Valami megszólalt bennem és bár teljesem reménytelennek éreztem a helyzetet, ez a hang azt mondta, hogy "a remény hal meg utoljára..". Tehát rá is irtam, megirtam neki, hogy konkrétan mit szeretnék.(ismerkedni) Mind ezt tettem képek és tartalmak nélkül egy olyan profilról, amit alig követnek és hát nyilvánvalóan nem is vártam választ sem. Ekkor egy olyan dolog történt, amit csak a romantikus dráma filmekben láttam. Visszairt és nyitott volt felém és elfogadta az ismerkedési szándékaimat. Ez egy olyan alak számára, mint én többet érte szinte mindennél. Úgy vártam az üzeneteit, mint a kisgyerekek a Karácsonyi ajándékokat és hát lassan meg is szerettem. Viszont eljött az a pont a beszélgetésünkben, ahol ő már kizárólagosan passzivitást mutatott felém, majd ebből fakadóan konkrétan le is irta, hogy ő ezt az egészet be szeretné fejezni. Ezt gombóccal a torkomban és könnyes szemekkel elfogadtam és elköszöntünk egymástól.

Én még mindig szeretem, viszont tudom, hogy ez egyoldalú. Ezért sem tehetem meg azt, hogy Ő rá erőltetem magam, ami szerintem amúgy sem lenne helyes és erkölcsös. Szóval emiatt szeretném a segitsegeteket kérni és megkérdezni, hogy mi lehet erre a gyötrelemre a gyógymód, amit ez okozott a lelkemnek? ..

A válaszokat előre is köszönöm!