Nektek milyen reménytelen szerelmeitek vannak?

Nekem van egy lány ismerősöm, akivel szoktam dumálni már több mint másfél éve ismerem , de hiába vagyunk jól el , én szeretem, ő semmit se érez , szerintem.

Nem mondtam meg el neki.

F 16

Nem vagyok benne biztos, hogy jól értem a kérdést, de

- régen hírességek (színészek, sportolók, énekesek)

- azután voltak random emberek, akikkel nyaraláson/ bárhol találkoztam, és halálosan beléjük estem

- ezzel párhuzamosan sulistársak, akik azt sem tudták, hogy a világon vagyok (szégyellem, de volt egy tanár is. Természetesen nem lett belőle semmi)

-most pedig egy évfolyamtársam, akivel eddig egy szót nem beszéltem

17/l

Tanár az nekem is volt

17F

Bárcsak lett volna belőle valami...

Amikor gimibe kerültem első nap meglàttam egy sràcot aki nekem mondhatni első látásra szerelem volt. Még akkor nem is hittem azt, hogy mi osztálytàrsak leszünk. Esküszöm, hogy addig a pontig nem nèztem a fiúkat egyáltalán, 14 éves koromban eszemben sem volt ilyen. Ő viszont megfogott rögtön. Betudtam annak, hogy tetszik, oké. Első srác aki tetszik életemben. Aztán azt vettem észre, hogy rágondolok mindig, még akkor is azt mondtam, hogy ez is normális. Aztán kb félév után vele álmodtam, és utána egész nap az àlmon gondolkoztam, következő este is, egész éjszaka. Csak hajtogattam, hogy nem, nem, nem. Eközben az osztàllyal egy műsorra készültünk, a srác osztálytàrsam volt. Vele táncoltam. Vártam minden próbát, vártam hogy megfoghassam a kezèt, hogy közel legyek hozzá, és ekkor már be kellett vallanom magamnak. Remènytelenül szerelmes voltam. Teljesen meg voltam bolondulva, hogy nem lehet az enyém a srác. Ugyan nagyon jó haverok lettünk, nagyon sokat jàrtunk együtt később bulizni. És nagyon sok utalàst tett arra, hogy tud arról, hogy tetszik nekem, pedig nagyon próbáltam titkolni előtte az érzéseimet. Miért? Mert meleg volt. Végül egy bulin megmondtam neki, hogy nem tudom azt elhinni, hogy egy ilyen jókèpű, helyes, intelligens, jólelkű fiú meleg. Ver engem a sors. Ekkor erre azt mondta, hogy még akkor sem kellenèk neki, hogy ha hetero lenne. Össze voltam zuhanva. Napokkal később kért tőlem bocsànatot.

Több, mint másfèl évig magam alatt voltam attól, hogy reménytelenül szerelmes vagyok, aztán inkább 17 évesen összejöttem egy másik sràccal és reménykedtem, hogy hátha beleszeretek. Nem szerettem bele, sajnàltam mikor szétmentünk, szomorú is voltam, de szerelmes nem voltam. Mikor a volt szerelmem és az akkori párom találkozott emlékszem, hogy ennyit mondott utána.: ,,Fogalmam sincs, hogy miért őt választottad, én ezerszer jobb vagyok nála." Ez volt az a mondat amit nem tudtam mai napig hova tenni.

Azt, hogy milyen mély èrzèseim voltak iránta mai napig nem tudja, és már nem is fogja megtudni soha. Egyetemen van, tőlem nagyon nagyon messze.

Nem bírtam ki azt, hogy ne írjam le ezt a történetet.