Teljesen reménytelen a helyzetem, nem látok kiutat ebből a helyzetből! Nem találom a motivációt, sem emiatt a következő napokhoz! Mit tehetnék hogy ne kergessem magam az őrületbe? (Kicsit hosszú de részletes történet)

Volt egy gimis osztálytársam, aki nagyon megtetszett. Szalagavatón vele táncoltam, nagyon jól elvoltunk, de nem voltunk barátok, ez valami egészen más volt. A buliban szalagavató után belekevertek valamit az italomba, és kórházban volt miatta majdnem egy hétig. Ott nem volt így esélyem összejönni vele. Szalagavató előtt nem is akartam próbálkozni, mert ha nem úgy jönnének össze a dolgok akkor ne érezzük magunkat kellemetlenül. Utána teljesen megváltozott. Hajnali 3-4 óra körül írt mindig vissza, vagy írt rám. Ez egy kicsit furcsa volt. Suliban egyszerre került és "nyomult". Itt teljesen összezavarodtam, nem tudtam elképzelni sem hogy ki lehet a szándéka velem kapcsolatban. Április környékén voltunk egy osztálytársunk szülinapján, együtt mentünk, na mondom itt a tökéletes alkalom erre meg enyhén szólva a lányka, kicsit többet ivott a kelleténél, úgyhogy végig sikerült aludnia az egész bulit... Utána nem jött sokáig suliba mert beteg lett, aztán meg én lettem beteg. Érettségi előtt szinte nem is beszélt velem semmilyen formában. Facebookon megjelölt pár bejegyzés alatt, de vissza meg nem írt! WTF?! Érettségi után volt egy pár nap újra rengeteget beszélgettünk, aztán a banketten, nagyon csúnyán összeveszett a barátnőjével, utána meg csak velem foglalkozott. Mondtam neki hogy sétáljunk egy kicsit a városban kettesben, mert este olyan szép. Azt mondta hogy elmehetünk bármikor sétálni, de most inkább menjünk táncolni. Na okés ott volt az egész osztály utoljára mindenki együtt. Csak nem fogok 30 ember előtt szerelmet vallani! Utána jöttek érte a szülei mert ők nem támogatják annyira a bulikat... ő haza ment én még maradtam a haverokkal, mondta hogy ha hazaér felhív, ne haragudjak de menni kell a szüleivel! Hívott is beszélgettünk (tulajdonképen csak Ő beszélt) aztán hirtelen annyit mondott hogy: "már nagyon álmos vagyok nyáron összefuthatnánk valamikor ha van kedved puszika!" Rá két héttel volt a szülinapja, arra meg csak fiúkat hívott. Na én itt mondtam neki hogy tetszik és engem zavarna az ha valamelyik sráccal ő ott összejönne, úgyhogy inkább nem megyek ne haragudjon. Annyit mondott hogy sajnálja, nem baj ha így gondolom. A felvételi eredmények meghirdetésekor ő írt rám hogy felvettek-e! Akkor megint beszélgettünk messengeren, e nem sokat mert mindketten buliban voltunk. Azóta nem ír vissza, a volt osztálycsoportba mindenki írt mindenkinek hogy sok sikert az egyetemhez, és ő csak nekem szívezett másnak nem. Nincs barátja. Nekem annyira fáj a sok hibám hogy nem mondtam el neki korábban. Most minden nap vele álmodok, teljesen úgy érezem bele fogok őrülni az egészbe! Minden nap nézem facen hogy milyen új ismerősei vannak, instán hogy miket kedvelt bejegyzéseket. Kiket kezd el követni. Már úgy érzem nem egészen normális amit csinálok! Nagyon hiányzik! Én még mindig szeretem Őt! Minden nap egy kicsit meghalok úgy érzem! Szeretném vele az egészet újra kezdeni! De sajnos nem tudom hogy egyáltalán hogy kezdjek neki ennek az egésznek! Mit tehetnék? Komolyan mondom sírhatnékom van!

Köszönöm, ha végigolvastad!

19/f