Ez csak szerintem hülyeség?

Ha szeretsz valakit, akkor nyilván arra fogsz törekedni, hogy boldog legyen veled. De mi van akkor, ha ő nem boldog? Ha a másik fél részéről elmúltak ezek az érzések? Főleg, ha már más felé nyitna? Ugye hallottál már ilyat, hogy egyoldalú szeretet/szerelem?

És itt jön az, hogy te, mint a még érzelmeket tápláló fél milyen vagy. Önző vagy? Ha igen, akkor valószínűleg mindent megragadsz, akár hazugságokba is belemész, fenyegetőzöl hogy ez meg az lesz, ha elhagy. Ha viszont szereted, akkor tiszteled a döntését, hogy ő már nem akar veled lenni és engeded, hogy élje az életét úgy, ahogyan ő azt elképzelte. Nem kezdesz el öngyilkossággal fenyegetőzni, nam hazudod, hogy terhes vagy, nem színleled, hogy halálos beteg vagy és a többi. Mert bizony számtalan ilyen akad. Hanem elengeded. Ez nem azt jelenti, hogy ott abban a pillanatban megszűnnek az érzelmeid. Lehet, hogy még hónapokig, évekig, vagy akár egész életedben hiányolod a másikat. Csak megtanulsz nélküle élni.

Valaki egyszer azt mondta, hogy

Olyan nincs, hogy valakinek a Létezésben csak egy párja lenne. Tehát az nem olyan , hogy egyetlen, hanem több potenciális párja is van. Talán nem is egy:)

Ja és valaki meg pedig ezt mondta egy dalban:

"Ha nem lennék szabad,élni sem tudnék"

Kicsit ezt átforgatva, és belehelyezve ezt ebbe a környezetbe: nem akarja k|ny|rni a szerelmét. Mert szereti, és pont ezért engedi el. Tehát nem akarja "meg0lni" őt, elvenni az életét a párjának azzal, hogy kényszeresen magához láncolja. Tehát hogy így, hogy ilyen kényszerű módon. Örül az ember a másik boldogságának. Meg pl tehát a puszta jelenléte is boldoggá tudja tenni az embert; mégha nem is az "övé"---mármint ha nemis az ő párja, akkoris, tehát tök jó ábrándozni valakiről. Amikor tehát nagyon örülünk valakinek; hogy létezik az illető. Meg ezt pl én fogalmaztam meg egyszer így, amikor költögettem, hogy "Vagy velem, vagy nélkülem, de légy boldog, mindenem." Tehát én meg így vélekedek.